Állami főreáliskola, Debrecen, 1901

14

a tudata elég élénk maradt, rendes képzésű többes alakúit: bal bals, a bál.

Régente sokkal több szóban voll meg ez a különbség az egyes és többes szám alakja közt, hogy t. i. az egyesben 1, a többesben u volt, nemcsak -al és -ail végű szóknál, hanem -el, -il, -ul végűeknél is. Egyes elszigetelt alakok maradtak ezekből is: ciel, cieux ég, aieul, aieux ős, oeil yeux szem. A szók nagy részében a nyelv elenyésztette ezt a különbséget és pedig kétfélképen; vagy:

1. az -aux végű többes szám az -al, -el végű egyes számot is kiszorította: ó-franczia cha(s)tel (kastély) többese: cha(s)teaux, chevel (haj) cheveux, genouil (térd) genoux; ezeknek -1 végű egyes száma ma elveszett s a többes szám -x jelének elhagyásával új egyest kaptak ; chateau, cheveu, genou stb.

2. Az előbbi eljárás megfordítottja történt: az u a többes számból lassanként kimaradt s. visszakerült a rendes, -s képzésű alak: mortel halandó, régibb többese: morteux, ma megint csak mortels. így jártak az összes -el végű melléknevek.

A nőnemű alakban az -e védelme alatt az -al -el nem változott au eu alakká; azért royal hímnemű többese royaux, de royale, royales.

Ezzel kapcsolatban meg kell említenem azt az öt melléknevet, melynek a nyelvtanból kétféle egyes számát ismerjük: bel beau, mol mou puha, föl fon bolond, riouvel nouveau új, vied vieux régi. Az -1 hangnak előbb feltüntetett változását ismervén, ezeket könnyen megfejthetjük. Eredeti, régibb alak mind az ötnél az -1 végű alak. A többes szám s jele előtt ez az 1 > u lett, tehát bels beaux, mols moux, fols foux, nouvels nouveaux, vieils -> vieux. Ez utóbbiak, mint

többes számú hímnemű alakok máig is megmaradtak. De visszahatottak az egyes számra is s mássalhangzós kezdetű szó előtt, ahol tehát az 1 megtartására nem volt szükség, a többes számú alakból új, u végű egyes szám lett. Ha azonban a következő szó magánhangzón kezdődik, akkor a két magánhangzó torlódását kerülendő, megmaradt a régi -1 végű egyes szám. Azért mondjuk ma: un bel endroit, un beau iivre.

Ugyanily módon keletkezett a többes számú ceux mutató névmás is ce7s-ből, melynek nőnemű alakja celles maradt.

Abból, hogy az -ls-ből alakúit -us többes számot x betűvel szokták írni, idővel az a hit támadt, hogy minden -u végű szó többes számában x írandó, még akkor is, ha a szó végén soha sem volt 1. Ma is így írjuk az -eu végűeknél és az -ou végűek egy részénél: jeu, jeux: játék, feu, feux tűz, Ily következetlenséget különben többet mutat fel minden nyelv írása.

6. Magánhangzók kiesése. Azon már említett törvényszerűségen kivűl, hogy a hangsúlyos szótagot közvetlenül megelőző vagy néha a követő magánhangzó a franczia nyelv kezdetén kiesik a szóból, a nyelv későbbi életében is bőven van példa magánhangzó eltűnésére. Leggyakrabban az e hang vész el, lia közvetlenül más magánhangzó szom-