Állami főreáliskola, Debrecen, 1901
13 a velő. Ezeknek az ejtése is követte az oi útját s ma abban a két szóban is ua hangot ejtünk, a mi első tekintetre oly különösnek látszik. Még egy harmadik csoportja van az oi írású szóknak, az, ahol még ma is a régibb c's ejtés van meg, ott, ahol a szótagzáró n orrhangúvá tette a magánhangzót: joindre összekötni, point pont, moins kevésbbé. Itt tehát az orrhangban megmaradt az s. Íme, mily változatos egyrészt egy hangnak, másrészt egy betűalaknak az élete! 4. ni. Szintén nem oly egyszerű a mai ai-val jelölt hangnak a története. Az eddigi példákból kétféle eredetét ismerjük: 1. hangsúlyos szótagban álló rövid a-ból: inamon "" main kéz; 2. oi írás helyett terjedt el. De nemcsak ezen a két úton jött be az ai a franczia írásba. Ha a latin, szóban az a és i között csak egy mássalhangzó volt, e mássalhangzónak szabályszerű kiesésével egymás mellé került az a és i. Ezt természetesen hosszú ideig két külön hangnak ejtették, úgy, mint pl. a magyar haza-/ szóban ejtjük. így ejtették a franczia szóban is még a XVI. században, de már e mellett járta a nyílt ; féle ejtés, a mai, s egy akkori verstaníró megjegyzi, hogy ai és é jó rímet ad a fontaines- Athénes szópárban. A XVII. században már kizárólag e-nek ejtik az ai-t. Kevés szóban maradt meg a két hang külön ejtése s ezt ma aI írással jelöljük, pl. hair, gyűlölni, egész igeragozásában; csak je liais, tu hais, il halt alakok ejtendők s-vel, épúgy la liaine főnév is. Trahir elárúlni és trahison, árúlás, szókban a közbeszúrt h betű őrizte meg az a és i hang különállását; épúgy két szótagú pays (ország) is. 5. Cheval, chevaux. A magyar nyelv kiejtésében is van arra példa, s főleg a Debreczen vidéki kiejtés ismeri, hogy magánhangzó után az 1 eltűnik s e hangzót megnyújtja vagy u-vá is lesz : volt :> vót és vóut, tölt tőt és tőüt stb. Más vidéken meg ilyen változások ismeretesek: alma :> auma és óma. Ehhez hasonlóan a franczia nyelvben a XII. században szintén feloldódott az l, ha mássalhangzó jött utána s így lett al "r> au, el eu, eau. Pl. altom haut magas, bellitatem "> beauté szépség, altrum autre más, salvare sauver megmenteni, saltare ■> sauter ugrani stb. Igen fontos változást okozott ez az eljárás az -al, -el végű névszókban. Cheval az egyes számban bántatlan maradt máig is; de chevals többes számban az -al a következő -s előtt au alakot vett fel: chevaus. Az írás egyszerűsítése végett később az -us szótagot kezdték csak x betűvel írni s ezt írták: chevax. Majd visszaállították az eredeti u betűt is, de azért az x megmaradt: chevaux. Sőt tovább menve, hamis okoskodással a még eredetibb 1 is visszakerült és chevaulx alakot is írtak némelyek, daczára annak, hogy ebben épen háromszor volt kifejezve az 1: egyszer u-vá feloldva, másodszor a maga jegyével, harmadszor pedig az x-ben, mely us írás helyett állott! Ma az -al és -ail végű szók legnagyobb része -aux többes számot alkot: travail: travaux, munka. Oly idegen eredetű szókban, ahol ennek az idegen eredetnek
