Állami főreáliskola, Debrecen, 1900
67 A kőszén. A kőszén letűnt földkorszakok növényeinek a maradványa. Hogy hogyan állott elő, azt biztosággal megmagyarázni még nem tudjuk. Nagy mennyiségben fordul elő a hegyekben, melyekből nagy mesterséggel kell kibányászni. A kőszenet első sorban fűtésre használjuk. Égés alkalmával kellemetlen szagot áraszt és sötét, fekete hamuja, mely a legcsekélyebb légáramlat mellett szerte röpdös s a falakra és bútorokra rakodik, nem igen kellemes. De mégis, mivel sokkal olcsóbb a fánál és erősebb meleget ád, szívesen élné i az ember e kellemetlen tulajdonságait. Különösen a gyárakban alkalmazzák a gépek fűtésére. Ezenkívül világító-gáz készítésére is használják. Színe többnyire sötétbarna. A nagyobb darabok könnyen törnek s a törés felülete fényes. A kőszén elégése közben sok ártalmas gáz képződik. Ezért nem jó a kályhát lefekvés előtt elzárni, mert az ártalmas gázok a szobába tódulnak s fejfájást, betegséget, sőt halált is okozhatnak. III. A franczia nyelvből: Saint-Simon mint író 1675—1755). (G. Merlet. Extraits de classifies franeais. 111. 223. Paris Oh. Fourant et tils 1882). Saint-Simon XIII. Lajos egyik kegyeltjének volt a fia, ki magát Nagy-Kár oly tói származtatta. Memoires-jait 1694-ben, 19 éves korában kezdte írni. Azóta nem szűnt meg megfigyelni és leírni mindent, amit látott, hallott és gondolt. Korán belépve a hadseregbe, kardját törte egy igazságtalan mellőztetésért. Mint főúr, a feudális eszmékben nevelkedve, a nevetségességig büszke volt herczegi és pairi rangjára s ennek előjogait oly hiúsággal védte, mely már a hóborthoz járt közel. Irodalmi arczképeiben és ítéleteiben nem kell mindég bízni, mert szenvedélye, ahol nem világítja meg, ott elvakítja. De nyíltszívű, vakmerő a közjóért, engesztelhetetlen az aljassággal szemben és ép oly őszinte a barátai iránt, mint félelmetes az ellenségeinek. Mindent lát és mindent láttat. Képzelete fölidézi a jeleneteket és a szereplőket oly élénken állítja elénk, hogy magának a valóságnak benyomását teszi' ránk. Biztos és világos látása letép minden álarcot, tekintetével áthat mindened és teljesen felfedezi előttünk az embert. Érzékenysége határtalan. Örömében ujjong, félelmében reszket, haragjában ordít. . Chateaubriand azt mondta. róla, hogy ördögi módon ír a halhatatlanság számára. De ne keressünk nála sem szabatosságot, sem mérsékletet. Nála eszme, érzés, kifejezés, minden túlárad. Stílusa vihar, vízözön, mely minden gátat áttör. Mondatszerkezete néha valóságos labyrinthus. De micsoda tűz, micsoda emelkedettség! Magához vonzza, elragadja, fogva tartja az olvasót. 5*
