Állami főreáliskola, Debrecen, 1896

14 a tőle függő városi hatóságoknak, a polgári osztály közművelődésének emelése, és az ipar meg a kereskedelem fejlesztése végett is, ajánlgatja a reáliskolák alapítását. Lehettek é bizalommal a városok az olyan idegen kormány intézkedései iránt, melynek közegei ügyviteli rendes nyelvül még a legmagyarabb városokban is a németet használták ? Lehetett-é kedvük reáliskolák felállítására, midőn a kormány rendelkezéséből a vegyesajku városokban, mint Pest, Pozsony, Kassa és Buda a tanítás nyelvéül e német használtatott? — Ilendes tanítási nyelvül a magyart csak olyan helyeken lehetett használni, a hol a lakosság tisztán magyar volt, minők Szeged, Kecskemét és Székes-Fehérvár, de már Győrben csak kivételesen segéd nyelv gyanánt, azon tanulóknál, a kik németül egyáltalán nem tudtakA kormány eljárását és németesitési törekvését eléggé jellemzi az is, hogy a tisztán magyar nyelvű Debreczenben, a kereskedelmi testület vasárnapi iskolájának alapszabályait a magyar szöveg mellé állított német szöveggel is el kellett látni, s hogy ez alapszabályra a megerősítő határozatot a nagyváradi csász. kir. helytartóság csak németül vezette rá 1857-ben. Ily körülmények közt nem lehet csodálni, ha Debreczennek az újításokban egyébként is óvatos közönsége az absolut korszak alatt, 1850-től I8(i3-ig, a polgári, vagy a reáliskola felállítására nem sok hajlandóságot érezett. Van ugyan nyoma annak, hogy Veres László, a főiskolai tanítóképző igazgatója, egy felállítandó reáliskola tervét kidolgozván, a városi elöljáróságnak benyújtotta; de a reáliskola felállítása sokáig elmaradt. Sőt a reáliskoláéval rokon czélt követő polgáriskola felállítása is csak 1864-ben történt meg. A gondolat akkor is a helybeli István gőzmalom részvénytársaság igazgatóságától származik. Erre vonatkozólag Szűcs István Debreczen sz. kir. város történelmébnn így ir: „Az 1848-ban megindított gőzmalom működését kezdetben nem követte kívánt siker. A gőzmalom a csőd szélén állott, és ez be is következett volna, de a társulatnak sikerült Csanak Józsefet részvényesül ós igazgatóul megnyernie, ü a legválságosabb körülmények között késznek nyilatkozott minden meghatározott fizetés nélkül 5. évre elvállalni az igazgatóságot, a tiszta haszonnak 25"/„-ját kötvén ki jutalmul. A társulat szívesen beleegyezett. Csanak Józsefnek és a melléje ajánlkozó Szabó Lajosnak vállalkozása merész volt, mert mint kereskedők saját hitelüket is koczkáztatták. Az említett két férfiú igazgatósága alatt azonban (1857—1863.) a gőzmalom üzlete virágzó állapotra jutott, annak nem csak régi hitele visszaszereztetett és megszilárdult, hanem azonfelül még az még mintegy 174,000 frt vagyongyarapodást nyert. Csanak József és Szabó Lajos igazgatóságának ideje 1863. évi junius 30-án járt le. Ekkor pályázat utján Szepessy Gusztáv választatott meg igazgatóul, a ki azonban állását csak fél év multán foglalhatván el, ezen időre Csanak József és Szabó Lajos az igazgatóságot a társulat kértére azon kikötéssel fogadták el, ha ők a kikötött 25% jutalékot az Emlékkertnek ajánlhatják fel. A 14,203 frt jutalékot a nevezett igazgatók csakugyan az Emlékkert költségeire adományozták. A nemes példát követni óhajtván a társulat, egy magát későb-