Állami főreáliskola, Debrecen, 1894

66 Kétségtelen, hogy az iskola ilyen kedvező egészségügyi viszonyai is nagy-' ban hozzájárultak ahoz, hogy a tanulók között megbetegedések, de különösen a ragályos természetű bajok, tömegesebben nem fordultak elő. A tanulók orvosi vizsgálatát, az iskolai óv kezdetén szabályszerűen meg­tartottam, s ezen, 3 napon át folytatott vizsgálat során kiderült, hogy intéze­tünkben összesen 28 közellátó tanuló volt, és pedig az I. A) osztályban 5, az I B)-ben 4, a II. osztályban 4, a III. osztályban 7, a IV-ben 5, a V-ben 2, a Vl-ik osztályban I. A VII. és VIII. osztályban, fogyatékos látóképességet nem talál­tam. A hiányos látású tanulók névjegyzékét — a baj fokának megjelölése mel­lett — az igazgatóság rendelkezésére bocsátottam, hogy a szemvizsgálat alap­ján nyert adatok, a tanulók elhelyezésénél értékesíthetők legyenek. Iskolaorvosi bizonyítványt 11 esetben állítottam ki, éspedig hatot állandó, hármat ideiglenes tornamentesség engedélyezése tárgyában. Két tanuló egész­ségi állapota ugy kívánta, hogy a rajz technikai része alól felmentessenek, ezek számára is bizonyítványt adtam ki, előzetes vizsgálat alapján. Az iskolában egyszer történt olyan véletlen baleset, mely miatt orvosi segélyem igénybe lett véve. Ugyanis 1894. november hó 28-án, egy tanuló a nyújtóról leesvén, állán jelentékenyebb zuzódást szenvedett s felső állát ketté­harapta. A tökéletes gyógyulás gyorsan következett be. A kerületi torna-verseny szintén igénybe vette az iskolaorvos műkö­dését, a mennyiben május hó 22. és 23-án, a versenyben résztvevő összes nö­vendékeket orvosilag újból megvizsgáltam, s a verseny tartama alatt állandóan a versenytéren voltam, felkészülve, hogy véletlen szerencsétlenség esetén orvosi segélyt- nyújthassak, a mire azonban szükség nem volt. Az egészségtan, az önként jelentkezők csekély száma miatt, nem volt tanítható a lefolyt iskolai évben." Az iskolai orvos ezen jelentésének kiegészítésére megemlitendőnek vélem, hogy az iskolának '2300—2400 méter területű tágas udvara, melyet a városi hatóság az 1894. évben már részben be is fásitott, a tanuló ifjúságnak alkal­mas üdülő és szórakozó helyül szolgál; és hogy a tanulók nemcsak az egyes tanórák között engedett 10 percznyi szünetek alatt, hanem más időben is, igy nevezetesen a délután a tanulástól szabadon maradt órákban szívesen használ­ták fel a szórakoztató játékokra. h) Tanulmányi kirándulások rendezésének ebben az évben több akadálya volt. Hosszabb kirándulásra ebben az évben gondolni is alig lehetett. Távolabb vidékre utazni legalkalmasabb a pünköst ünnepe. Ebben az évben a ker. torna­versenyek ezen időtájra esvén, sem a tanulóknak, sem a tanároknak nem igen volt kedvük és idejük nagyobb kirándulásban részt venni. A közelebb vidékre pedig ez idén a tanulók testületileg azért nem igen mehettek, mert a tanárok több­sége annyira el volt foglalva, hogy e miatt nem kisérhette a tanulókat. A val­lástani és a melléktantárgyak óráinak beosztása is akadályozta az idő meg­választását. A vallásfelekezetek által alkalmazott hitoktatóknak a vallás-tanitás csak mellék foglalkozás ; e miatt a hány felekezet annyi különböző időben van a vallástani óra. Mondhatjuk, hogy az egész héten át alig van oly délután, mikor egy-egy osztály összes növendékeinek lett volna szünetje. Ennélfogva a

Next

/
Thumbnails
Contents