Állami főreáliskola, Debrecen, 1892

ii keresni vagy játszani lemehessen, vagy a nyári időszakban a tornázást gyakorolhassa, nem lett volna. Szerencsére, a városi elöljáróság az épitkezés megkezdésével nem sietett annyira, mint a tervkészítés pályázati hirdetésének közzé tételével. Az építkezési költségekről már az első nagy kölcsön felvétele alkalmával gondoskodtak ugyaü ; de mert az ide szánt pénzösszeg miniszteri engedélylyel hirtelen más czélra volt fordítandó, a reáliskolai és a vele kapcsolatos építkezések megkezdése akkor elodáztatott. — A következő években pedig már megkezdődött az általános hajsza a reáliskolák ellen és tartott 1883-ig. Ez viszont a közönség egyrészét elidegenítette a reáliskoláktól és emiatt ezek a tanintézetek naprólnapra néptelenedtek a főváros kivételével az egész országban. Elnéptelenedett itt Debreczenben is. Ez jó ürügy volt arra, hogy a reáliskolai épitkezés ügyét hosszú időre kitörüljók a napirend tárgysorából. A földmivelési minisztérium a gazdasági tanintézet felépítését 1882-ig már több izben megsürgette. A város a. követelés ellenében az ügyet tovább nem halaszthatta. A gazdasági tanintézet építését megkezdették, a kész épületet 1883-ban az intézetnek át is adták. A reáliskola felépítése azonban akkor se került szóba. Fordulat ebben az ügyben csak akkor történt, mikor a törvényhozás a középiskolai törvényt 1883-ban megalkotta. Ez a törvény a reáliskolák felett évek óta lebegő bizonytalanságot legalább egy időre megszüntette. A közönség is bizalommal és szeretettel fordult a reáliskolák felé, melyeknek osztályai évről-évre népesedtek. A tanúlók száma a debreczeni reáliskolában is igen szépen fölemelkedett. És ennek hatása alatt az érdekelt szülők mind erősebben követelték, hogy a város 12 évi halogatás után, végre tegye meg az elhatározó lépést a reáliskola ügyeinek rendezésére és az érdekelt szülőket mentse meg a folytonos bizonytalanságtól. A város közönsége, érezvén a községekre ujabban ós ujabban háruló terhek súlyát, ugy vélekedett, hogy az utóbbi években már a réginél sokkal több kiadást igénylő főreáliskola fenntartását önmagában'nem birja meg. Az 1885-ik év tavaszán felterjesztést intézett a közoktatási minisztériumhoz, és kérte, hogy reáliskoláját az állam saját ellátásába vegye át. A minisztérium válasza ezen felterjesztésre egy egész évig váratott magára ; mikor megérkezett, akkor sem sok biztatást tartalmazott. Az újonnan emelendő épületen kivűl az évi fentartási költségekhez, habár számot nem említett, tetemes hozzá járulást kívánt a várostól. Lehet, hogy a városi elöljáróságnak elhatározását ezen leirat is késleltette ; mert a leirat határozatlanságából azt is következtethették, hogy a minisztérium majd oly nagy összeget követel, melyet a város közönsége nem adhat meg. l)e bizonyára mégis sokkal jobban nehezítette és igazán bonyolodottá tette az ügyet, az épitkezés kérdése. A város közönsége a reáliskola és még más két tanintézet részére teljesítendő építkezés ügyében, mint fentebb már emiitettem, az ev. ref. egyházzal telek átengedés végett még 1875-ben szerződésre lépett. Ez a szerződés nemcsak érvényben volt; de részben már végre is hajtatott, mert az 1875-ben elfogadott Gerster-féle tervek szerint a gazdasági tanintéze-