Állami főreáliskola, Debrecen, 1891

VIII. Jótékonyság. 1. Jóltevőink. Iskolánk irányában fennállása óta nemcsak helybeli pénzintézeteink, hanem egyesek is gyakran kimutatták jóakaratukat az által, hogy szegény sorsú tanítványaink segítésére, vagy olykor más czélra is bennünket adományaikkal örvendeztettek meg. A közönség ezen segítsége azonban most még jóval kisebb, mint a mennyire szükségünk volna. Szegény sorsú növendékeink száma ép oly arányban növekedik, mint a mily arányban növekedett az iskola népessége általában, vagyis ez is az is megkétszeresedett az utóbbi 10 év óta. Segélyforrásaink pedig az utóbbi évek alatt semmivel sem növekedtek. Ebben a tekintetben nemcsak a helybeli rokon tanintézetekkel nem hasonlíthatjuk össze magunkat, hanem általában véve is oly csekély erő felett rendelkezünk, hogy e czélra alig fordíthatunk valamit. Magának az iskolának csupán kisebbrendü jutalmazásokra szolgáló alapítványa van. Az egyik alap a nemes érzelmeiről városunkban jól ismert helybeli nagykereskedő Csanak József ur által tett és 100 drb császári aranyból álló alapítvány. A másik a tanintézet egykori derék tanárának, Pápai Pálnak nevére tett 100 frtos alapítvány, melynek évi kamatja mindenkor a történelemben vagy földrajzban legjobb előmenetelt tanúsított tanulónak jutalmazására adatik ki. Részben tanintézetünk növendékei maguk is hozzájárultak szegényebb sorsú tanulótársaik segélyezéséhez az által, hogy az ifjúsági könyvtár gyarapítására az összes tanuló ifjúságtól szedett dijak egy részét tankönyvek beszerzésére fordítottuk s a tankönyveket szegény sorsú tanulók közt használatra kiosztottuk.