Állami főreáliskola, Debrecen, 1890

9 polgármesterét, a ki egyszersmind a felügyelő bizottságnak is elnöke, hogy Budapestre felmenvén, a közoktatásügyi minisztériumnál az iskola államosítása érdekében tegyen előlegesen lépéseket s az államosítás lehetőségére s feltételeire vonatkozólag szerezzen tájékozást. Ugyanezen ülésből az igazgatót meg arra utasitja a felügyelő bizottság, hogy az iskola viszonyainak feltüntetésére szolgáló adatokat összeállítván, azokat minél előbb juttassa a polgármester ur kezeibe. Az igazgató azon volt, hogy ezen megbízásnak minél rövidebb idő alatt és a lehető legjobban megfelelhessen. Alig mult el egy hónap s már kész volt, és a polgármesternél benyujtatott azon emlékiratszerű dolgozat, mely csekély módositással az iskola 188*4. tanévi Értesítőjében nyomtatásban is megjelent. Ezen előterjesztésben részletesen kifejtette azon okokat, melyek a debreczeü reáliskola ügyeinek sürgős rendezését és ezzel együtt a felső osztályok felállítását — nemcsak magának Debreczen városnak és közelebb' vidékének, hanem a tiszántúli alföld északi részeinek közművelődési érdekéből, — múlhatatlanul szükségessé teszik. A város elöljárósága az iskola államosításának ügyével 1885 óta komolyan kezdett foglalkozni. Az igazgató emlékiratszerű előterjesztése alapján az egész ügy rövid idő alatt érdemleges tárgyalás alá került. Az első indítvány megtétele után pár hónappal 1885 julius hó 9-én már a bizottsági közgyűlés elé terjesztetett az ügy. A bizottsági közgyűlés Debreczen sz. kir. város és vidéke gazdasági életének fejlődésére és kulturális érdekeire tekintettel, örömmel fogadja a városi tanácsnak azon előterjesztését, hogy a városi reáliskolának az állam kezelésébe való átadása és nyolez osztályú loreáliskolává leendő kiegészítése iránt a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztériumhoz felterjesztés tétessék. Ugyanezen határozattal elfogadtatott és megállapittatott maga a felterjesztés szövege is. (AY- 1885. évi bkgy. szám.) A felterjesztés pár hét multán csakugyan megtörtént. Azonban az ügy fejlődése sokkal lassabban haladt előre, mint a hogy mi óhajtottuk. A törvényhozó testület épen ezen időtájban szigorúan utasította az egyes minisztereket, hogy az állami háztartás rendezése és a folytonosan növekedő hiánylat (deficit) megszüntetése czéljából az állami költségvetés megállapítása alkalmával mindennemű uj kiadás fölvételétől tartózkodjanak. A kiadások megszorítása és a legmesszibb menő