Állami főreáliskola, Debrecen, 1889

19 Nem akarjuk eltitkolni, sót mi magunk is erősítjük, hogy a tanúlók a reáliskolák első és második osztályának elvégzése után épen olyan nagy számmal, sőt még többen lépnek ki, miut a gymnasiumból. Igen, de ezek a latin tanulására nem pazarolták idejüket, hanem heti 5—5 órán németül tanultak, a többi idejüket más oly tantárgyak bővebb tanulására, fordították, a minő a mértan és rajza, meg a természetrajz. Jól tudom, hogy polgártársaink nagy része, ha figyelmeztetik őket az említett körülményre, rögtön mentséggel áll elő, s beismeri, hogy a közélet kívánalmainak inkább megfelel a reáliskolák tanítási rendszere, mint a gymnasiumoké, s hogy ő szivesen is járatná gyermekét a reáliskolába; de a 10—11 éves gyermekről még nem tudhatja, hogy mire válik, s a gymnasiumból akármily életpályára mehet, holott a reáliskolából nem. Hiu mentség. fí szen fentebb említettük, hogy az ujabb időben a reáliskolákban is tanítják már a latin nyelvet, s eszerint a ki tanúlni akar és tanúlni szeret, tanúihat latinul a reáliskolában is, s akkor aztán mehet az orvosi, meg a nagyon felkapott és kedvelt ügyvédi pályákra is. Megjegyzendő azonban, hogy a latin nyelv tanulását a reáliskolákban nem kell, nem is szabad hamarabb kezdeni, csak az ötödik osztályban, tehát akkor, midőn a szülő tudhatja, hogy fia szeret-e s tud-é tanúlni, s a midőn már maga a tanuló is tájékozhatja magát, hogy mily életpályához van legnagyobb kedve. A latin nyelv tanúlására a reáliskolákban a négy éven át 13 órát engedett a szabályzat. És az eddig szerzett tapasztalatok azt igazolják, hogy ennyi idő tökéletesen elég, mert ennyi idő alatt is meglehet tanúlni annyira, a mily mértékben mai napság az ügyvédnek, orvosnak vagy más hasonló hívatású művelt embernek reá szüksége van. Ila tehát valaki tanúlni szeret, tanúihat latinul a reáliskolában is, s tehet a reáliskolái érettségi vizsgálat után pót-érettségit a latinból, s akkor mehet bármely olyan életpályára is, melyre előbb csak gymnasiumot végzett tanúlók mehettek; csupán pap, ,vagy nyelvészeti tanár nem lehet, mert ezen két pálya választásához a törvény a görög nyelv ösmeretét is megkívánja. Ma már nem állhat meg az a mentség sem, hogy reáliskolába azért nem adhatják a szülők fiaikat, mert 10—11 éves korukban még nem tudják eldönteni, hogy mire taníttassák. Ma már a reáliskolai tanúló sii cs a pálya választásában korlátozva, szabadon választhat olyan tudományos életpályát, a minőt szeret, ha van képessége a tanúlásra. Reméljük és hiszsziik, hogy a szülők napról-napra többen és többen fognak ezen intézetek jelentőségéről meggyőződni. Nem kételkedünk abban, hogy pár esztendő alatt még azok is, a kik most m g nem ösmerik, vagy ha ösmerik is, tudni nem akarnak ezen iskolákról, meg fogják kedvelni ezen tanitézeteket. Mi a reáliskolákat nem féltjük. Eddig is megfeleltek már ezek a maguk feladatának; de azért mégis csak majd a jövő fogja meg2*