Állami főreáliskola, Debrecen, 1888

I. A latin nyelv tanítása a reáliskolában. Mindjobban általánossá kezdett válni a panasz illetékes körökben, hogy a reáliskolai oktatás egyoldalú és hogy az ismeretek, melyeket nyújt, nem felelnek meg az általános műveltség azon fokának, melyet a középiskolai tanitás ezélja megkövetel. Alapos-é vagy alaptalan-e vád; annak fejtegetésébe nem bocsátkozhatom, de ugy hiszem reflektálhatok azokra, kik e vád alaposságát a klassikai műveltség hiányának akarják betudni. Mindenekelőtt azon kérdés merül föl, vájjon a modern műveltség az ó-klassieitás nélkül megadhatja-e az embernek azt a nemes lelki fönséget, melyet megkövetelhetünk minden művelt embertől, ki e névre igényt akar formálni? E kérdésre még most csak is elhamarkodott feleletet lehetne adni. Évtizedek experimentatiója és tapasztalata szükséges ahhoz, hogy végleges Ítéletet mondhassunk. En ugyan hive vagyok az egységes középiskolának klassikus nyelvek nélkül, de mig ez elérhető lesz, örömmel üdvözlöm a vallás- és közoktatási nagyméltóságú minisztériumnak azon intézkedését, hogy a latin nyelvnek fakultativ tanítását a reáliskolában engedélyezte. Már a mult iskolai évben több reáliskolában tanították a latin nyelvet, mint fakultativ tantárgyat, a kormány által e czélra kinevezett tanerők. Reáliskolánk tanártestülete is intézkedett arról, hogy a latin nyelv az önként vállalkozóknak tanittassék. Ennek alapján nyilt meg a latin nyelvi tanfolyam az ötödik osztálybeli tanulók részére a most befejezett iskolai év elején E tanitás eredményéről kell számot adnunk, még pedig kellő őszinteséggel. Jelentkezett a beirt 9 tanuló közül 4, vagyis 44'44%. A tanitás hetenkint 4 órában történt s a vállalkozott tanulók oly buzgósággal, mondhatni előszeretettel, igyekeztek megfelelni a követelményeknek, hogy egyetlen egy esetben sem volt szükség a m. kir. vallás- és közoktatásügyi nagyméltóságú miniszter által 1*