Állami főreáliskola, Debrecen, 1885

6

tiuul beszólást mielőbb elsajátítsák, és ezen czél még századokig lenyűgözve tartá a nemzeti nyelv iskolai használatát. Ezen ok magyarázza meg azon körülményt is, hogy a magyar nyelv grammatikájának kidolgozására csak későn fordult a tudós elmék figyelme.

A reformátió magasztos czélja, a hitbeli meggyőződés megszilárdítása, megkövetelte a nemzeti nyelven való igehirdetést, biblia fordítását és a tanításnak szélesebb körű kiterjesztését. Mennyire megtermékenyítette e három tényező nemzeti irodalmunkat, mily pezsgő életet és érdeklődést keltett az iskolák ügyében, azt részletezni a művelődéstörténet feladata. E mozgalom hozta létre az első két magyar grammatikát is, (Dévai B. M. 1549. Erdősi J. 1539 ), mert hogy már Cesinge J. irt volna magyar nyelvtant, nem valószínű. E dolgozat egyike nem elemi oktatás czéljából készült, hanem kisérlet a magyar tudós nyelvtan megalkotására, másika pedig (Dévai) nem egyéb mint a latin nyelv tanulását megkönnyítő segéd eszköz és a helyesírás egyöntetűségét czélzó próbamü.

Az újonnan keletkezett protestáns iskolák mindenesetre bővitették a magyar nyelvű iskolázás körét, de a valódi népiskolák (anyanyelvű tantárgyakkal) csak későbbi eredetűek. Mert ne higyjük hogy a reformatio mindjárt eleinte kitűzte volna az általános népnevelés zászlóját (a mai értelemben véve). Nézzük meg az újonnan felállított iskolák tantárgyait, mindenütt ugyanazon humánus (gymnasiumi) tantárgyakat találjuk kisebb nagyobb terjedelemben. A czél volt az iskolázás kiterjesztésével vallásos kedélyű és a hitudományban jártas híveket szerezni, de ez is hathatósan előmozdította a közművelődést és előkészítette a valódi népiskolák talaját.

Mindezen iskolákban már sokkal nagyobb mértékben kellett használni az anya-nyelvet mint a középkorban. Vallásos énekek, imák, hit- forma, káté anyanyelven taníttattak s hogy ezeket olvashassák az irás és olvasás tanításának is anyanyelven kellett történni. Az ország egyes vidékein ott is találjuk nyomát a magyar nyelv használatának, hol későbben német vagy tót volt az oktatás nyelve. Kassán 1555-ben egy egykorú levél írója egy német tanító ellen panaszolkodik: „a német mester kiveré a magyar deákokat .... gyermekeinket széjjel kell bujdostatnunk.“ Ugyanitt tanít 1590-ben Károlyi György. (Kassai főgymn. értesítő 1875.)*)

A XVI. századból sok magyar nyomtatvány és levél maradt, ezeknek irói mindenesetre részesültek magyar nyelvű oktatásban és a levelek stílusából, valamint szerkezetéből következtetést lehet vonni Írójuk általános műveltségére. A nyomtatványok szaporodása az olvasásvágy növekedését bizonyítja, valamint azt is, hogy a magyar irás-olvasás tanítása virágzó állapotban volt.

1581-ben Galgóczon több czéh, 1590. Pozsonyban az ötvösök, Bazin*) Hol a forrást nem idézem, mindenütt az illető város gymnasiumának monographiájából vettem az adatot.