Állami főreáliskola, Debrecen, 1885
28 évközben átköltözés miatt más tanintézetből jött rendes tanulókkal, s a magánvizsgálatra jelentkezett egy pár tanulóval, a tanév végéig 157-re emelkedett. Ezen látogatottság kétségbe vonhatlanul bizonyítja, hogy Deb- reczenbcn a reáliskola, mihelyt mostani bizonytalan helyzetéből kiszabadul, a legnépesebb hazai főreáliskolák közt foglal helyet. A tanítást szeptember 2-án kezdettük meg. Ugyanezen napon olvastatott fel és magyaráztatott meg a fegyelmi szabályzat is, mely alkalommal egyszersmind az igazgató a tanuló ifjúságot kötelességeinek pontos és lelkiismeretes teljesítésére, kitartó szorgalomra buzdította s különösen figyelmükbe ajánlotta, hogy tanítóik elöljáróik és minden felnőtt ember iránt, de azonkívül még tanulótársaik irányában is illedelmes magaviseletét tanúsítsanak. A tanítás ettől kezdve megszakítás nélkül folyt az egész tanévben. A tanulók kő/t járványos betegség, a mely a tanítás folytonosságát megzavarta volna, nem fordult elő. Kisebb-nagyobb betegeskedési esetek azonban fordultak elő, a minek következtében egy-két tanuló jelentékeny számú tanórát mulasztott el. Általában véve elmondhatjuk, hogy ezen immár elmúlt tanév tanulmányi előmenetel és fegyelmi tekintetben rendes körülmények közt folyt le. Csekély szorgalmú és gyönge előmenetelő tanulók, mint mindenkor, úgy ezen tanévben is voltak tanintézetünkben s ez, az ily csonka tanintézetben — mint a miénk -- még inkább előfordulhat, mint másoknál; mert a jobb igyekezet ti s tehetségesebb ifjak — köztudomás szerint — inkább szeretnek tanulás végett hírnevesebb intézetbe s oly helyre menni, a hol esetleg tanulmányaikat teljesen is befejezhetik. Fegyelmi tekintetben fordult ugyan elő két eset, melyek közül az egyikben egy tanuló, apróbb tárgyak lopása miatt, a tanintézetből „csendesen eltávolíttatott“; három más társa pedig kisebb-nagyobb más büntetésben részesült; egy másik esetben pedig a vétkes — a tanári kar határozatából — arra Ítéltetett, hogy nyilvános megdorgálás mellett még arra is figyelmeztesse az igazgató, hogy bármely, a mostaninál talán csekélyebb vétség elkövetése esetén, a tanintézetből való kizárás lenne büntetése. De e két esetre nem tekintve, a tanév fegyelmi tekintetből elég kedvezőnek mondható; mert minden más vétség, vagy elkövetett hiba csak gyermekes pajkosság, vagy meggondolatlanság szüleményének tekinthető, s ezért az alsóbbfoku büntetésekkel már visszafojtható, vagy megtorolható volt. Egyébiránt a tanári kar mindenik tagja úgy testületileg, valamint egyenként is lelkiismeretesen gondolt arra, hogy a mutatkozó hibákat kiirtsa és a gondjaira bízott növendékeket ne csak oktassa, hanem erkölcsi nevelésben is részeltesse. Örömmel említhetjük fele helyen, hogy nagyságos dr. Klamarik János miniszteri osztálytanácsos ur, ezen tanév folyamában azon szerencsében részesített bennünket, hogy szerény viszonyok közt élő tanintézetünket az 1885. évi okt. í). és 10. napjain meglátogatta Békési Gyula kir. tanácsos
