Állami főreáliskola, Debrecen, 1885
14 tanítványaikkal soha magyarul ne beszéljenek, és a tanítás közbe is a mennyire lehet, a Grammatisták és Syntaxisták oskolájában is a deák nyelvvel éljenek; az ezeknél feljebb való oskolákban pedig, kivévén a Catechismust mindenkor deák nyelven tanítsanak, úgy mindazáltal, hogy a nehezebb dolgokat magyarul is elmondják “ (Szilágyi István. A gymn. oktatás ügy története . . . Sárospataki füzetek 1861.) Sáros-Patakon 1796-ban készült egy igen reális irányú uj tanrendszer (Methodus nova), mely a közép iskola osztályainak számát nyolczban állapítja meg. Az alsó két osztályban (nationalis s. elementariorum 1-a, nationals 2. — tehát tulajdonképen elemi osztály) latinul semmit sem tanítottak. A tanítási nyelvre kimondatott, hogy a mennyire a körülmény engedi, magyar legyen. De már 1803-ban az előkészítő osztály egyre reducaltatott s a magyar nyelv csak ebben hagyatott meg. A Leopold uralkodása alatt a nemzeti jogok, nyelv és viselet iránt fellángolt lelkesedés csakhamar hanyatlott ugyan, de a nyelv iránt egyszer felébredt érdeklődés többé meg nem szűnt, hanem a fejlődő irodalomtól élesztgetve pár évtizedig lassú növekedésben volt, mígnem a harmadik évtized elmúltával erős hangon, határozott követelésekben tört utat jogaihoz. Több megye már 1806-ban elhatározza, hogy népiskoláikba magyar tanitókat fogad és hogy a magyar nyelv tanittassék. Az 1807-iki országgyűlésen különösen kitüntette magát Nagy Pál a magyar nyelv ügyében tartott szónoklatával. Azonban azon számos és fontos törvényczikkek mellett, melyek az 1830—44 idő alatt a nemzeti nyelv ügyében hozattak s melyeknek czéljok volt a magyar nyelv hivatalos és köz-szóbeli és Írásbeli használatát biztosítani terjeszteni, alig találunk olyat, mely az iskolai nyelv tanításra vagy használatra vonatkoznék, mint pl. 1835-ben az ó-arad1 oláh tanító s papképző intézetben a magyar nyelv is tantárgygyá tétetett, Pedig ha a rendek következetesen haladtak volna azon utón, melyet az 1792. országgyűlés mutatott, valószínűleg nem keltettek volna az 1843 — 44. évi törvényczikkek oly erős visszahatást. Igaz, hogy az országgyűlés többször sürgette, hogy az iskolák és tanítás nyelve magyar legyen (1839. 40). Azonban a helytartótanács az uralkodó akaratával megegyezőleg többtöbb üdvös rendeletet bocsátott a tanítás nyelvére vonatkozólag, s ha az eredmény mégis csekély lett, az a hivatalos közegek gyengeségének és a megrögzött tanrendszernek tulajdonitható. A nagy-kanizsai kegyes r. gymnasium igazgatója Írja 1806. nov. 13-án a főigazgatónak:' „A mi a magyar nyelv tanítását illeti, azt kell nyilvánítanom, hogy az itt szokásban eddig nem volt, mert e helyen és környékén a tanulók a magyar nyelvet születésűknél fogva beszélik.“ (Értesítő 1880.) Kőrmöczbányán a gymnasiumban az 1819—20. iskolai évtől kezdve tanittatott a magyar nyelv mint rendes tárgy heti két órával— 1829 febr.
