Állami főreáliskola, Debrecen, 1884

9 másrészről meg a kor kívánalmai oly ujabb terheket róttak Debreczen városra, a melyek halasztást nem tűrnek, s melyeknek viselése mellett egy oly költséges tanintézetnek fentartását, minő a nyolcz osztályú főreáltanoda csak túlságos maga megerőltetés által a más irányban leendő emelkedéséhez szükséges eszközöktől fosztaná meg magát. Ily önmegerőltetést pedig egyetlen várostól sem lehet kívánni, sőt még ha tenni akarná is, megkellene abban akadályozni, mert egyes városok képezvén az államot, az állam maga is csak akkor lesz erős, ha az azt .alkotó városok tehetősek, és tovább fejlődésre elég erősek. Ha tehát Debreczen a maga reáliskolájának ügyével ez ideig hallgatott, és sem ennek fentartására az államtól segélyt nem kért, sem pedig ez intézet államosítására s teljes intézetté kiegészítésére ez ideig lépéseket nem tett: az nem azért történt, mintha nem ismerte és nem tudta volna mily szolgálatot tehetne itt a városnak és vidéknek egy jól felszerelt teljes reáliskola s nem is azért, mintha talán pénzügyileg elég erősnek érezte volna magát arra, hogy ily költséges intézetet saját házi pénztára javára fentarthasson, de — miután a reáliskolák jövő sorsa 1875. óta folytonosan függőben és bizonytalan volt, sőt létjogosultságuk is jobb ügyhöz méltó kitartással több ízben megtámadtatott, kiegészítésére gondolni és erre a szükséges lépéseket megtenni, az épeu most emiitett okok miatt egész mostanáig nem vélte időszerűnek. Most azonban, midőn a középiskolákról és azok tanárairól alkotott 1883. évi XXX. t. cz. a reáliskolák jövőjét biztosította s számukra közoktatásügyünkben igen szép feladatot tűzött ki: elérkezettnek látjuk az időt, hogy a városi reáliskolának eddig függőben levő sorsa felett vagy jobbra, vagy balra dönteni kell. Erős meggyőződésünk, hogy egy oly nagy vidék, minő Hajdú, Szabolcs, Szathmár, Ugocsa és Máramaros megyék egészben véve; Bereg, Szilágy, Bihar és Jász-Nagykun-Szolnok megyéknek pedig azon része, melyeknek szellemi és forgalmi életében Debreczen még a inai nagyon megváltozott forgalmi viszonyok közt is valóságos gvülpontul tekintendő és tekinthető is: egy ily teljes reáliskolát nemcsak jól benépesitend, hanem épeu ezen emiitett nagy vidék anyagi (gazdasági, ipari, kereskedelmi) érdekeinek elhanyagolása nélkül nem is nélkülözhet.