Állami főreáliskola, Debrecen, 1884

6 Nemzetünk jobbjai rég belátták ezen igazságot. Törvényhozó testületünk, az országgyűlés már e század elején erősen hangoztatta, hogy nemzetünk szellemi és anyagi fejlődését eszközlő intézményeinkben némi hézagot látnak. Panaszkodnak, hogy a tulajdonképeni termelő foglalkozások lenézésével sok ifjú lép a tudományos vagy legalább szellemi foglalkozást feltételező hivatali és ezzel rokon életpályára, a nélkül azonban, hogy a munkások számarányának megfelelő szellemi termelést tudnának felmutatni. Ezen baj okát igen helyesen hibás iskoláztatási rendszerünkben keresték és találták fel. Ugyanazért ezt kóros állapot gyanánt tekintvén, a bajnak orvoslására gyógyszerekről kezdtek gondoskodni. Törvényhozás utján sürgették egy műegyetemnek s kellő számú reáliskolák felállításának szükséges voltát; mert meggyőződésük szerint ezen intézetek az ifjakat a kereskedelmi és magasabb gyár- vagy műipari pályára fogják terelni s idővel véget vetnek a proletariatusnak, azon beteges társadalmi állapotnak, mely nemzeti életünkben már abban az időben is kezdett-jelentkezni. Tervük megvalósítása az akkori kormányzati és politikai viszonyok miatt elmaradt; utóbb pedig a nemzet íigyelme is más, talán sürgősebb ügyekre tereltetett s az 1847—48. évi események árja által más irányba sodortatott. — A szabadságharez befejeződése után az akkor hatalmaskodó absolut kormány ez ügyben is a cselekvés terére lépett; de intézkedései több oldalról bizalmatlansággal, sőt több helyt ellenszenvvel találkoztak, minthogy eztisfőczéljának, a magyar nemzet elnémetesitésének eszközéül akarta felhasználni. Mindazáltal már az ötvenes évek első felében jött létre néhány reáliskola — főképen a németajkú lakossággal biró városokban (Pozsony, Kassa, Buda és Pest) s ezeknek száma pár évvel később még egy néhány alreáliskolának felállítása által szaporodott. Alig nyerte vissza a nemzet a saját sorsa felett való rendelkezés jogát, azonnal megkezdődött a lázas tevékenység a százados mulasztások és fájdalommal tapasztalt elmaradás pótlására. —Törvényhozás és hatóságok, egyesületek és magánosak egymással versenyezve fogtak oly intézkedések tételéhez, a melyek a nemzet anyagi és szellemi erejének teljes kifejlesztésére, a vagyonosodás és jólét gyarapítására, a műveltség nagyobbmérvü terjesztésére szükségeseknek látszottak. A nemzetnek mindegyik társadalmi réteget