Állami főreáliskola, Debrecen, 1884

22 dolhat. — Ezt tudva, községi reáliskolánknak felügyelő bizottsága, folyó évi márczius hó 27-én tartott ülésében, hosszas és az ügyet minden oldalulag megvitató tanácskozás után abban állapodott meg, hogy reáliskolánknak az állam részére leendő átvétele s egyszersmind kiegészítése ügyében lépéseket tegyünk. Debreczen város közönsége azon esetre, ha az állammal valami módon kedvező megállapodásra jutnia sikerülend, hajlandó meghozni mindazon áldozatokat, melyeket hasonló körülmények közt élő más városok az ott levő főreáliskolák felállítása és fentartása érdekében tettek. Nevezetesen hajlandó a nyolczosztályu reáliskolának elhelyezésére a kor követelményeinek megfelelő épületet lehető rövid idő alatt építtetni ós ezen czélra az államnak rendelkezésére bocsátani. Ugy hisszük, hogy ennyit megtehet és meg is tesz a város; — de ennél többet követelni, vagy azt kívánni Debreczen városától, hogy teljesen saját költségén házipénztára terhére tartson fenn teljes fői'eáliskolát, semmiesetre sem lehet, — ha ugyan méltányosak akarunk lenni, s ha a közérdekek szolgálatára létesített állami intézmények fentartásánál és elhelyezésénél egyenlő mértékkel akarjuk mérlegelni az egyenlő helyzetű városokat. — Mert hiszen a fönebb felsorolt adatokból világosan kitűnik, hogy a teljes főreáliskolára itt Debreczenben szükség van ugyan, de az nem tisztán Debreczen érdeke, hanem ép oly mértékben érdeke a tiszántúli részek egész északi felének is. Ugyanazon adatok alapján tehát következtethetjük azt is, hogy a vidék érdekében fentartandó főreáliskola költségeit kizárólag csak egy város terhére hagyni, a méltányossággal nem fér össze; nem főképen akkor, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az ország valamennyi más vidékének az állam tart fenn hasonló tanintézeteket, — a tanintézetek székhelyéül szolgáló városok közül pedig a legtöbb csak épületet ad, vagy legfelebb ínég párezer forinttal járul az évi kiadásokhoz. Erős reményünk, hogy a főreáliskola fentartására szükséges költségvetési összeget a törvényhozó testület bizonyára Debreczen várostól sem tagadja s nem is tagadhatja meg, midőn hasonló körülmények között még minden más hazai városnak készséggel megszavazta az e czélra javasolt kiadásokat. Azon eshetőségre pedig, ha a törvényhozás utján ilyen költ-