Állami főreáliskola, Debrecen, 1884

Néhány szó a debreczeni városi főreáliskola kiegészítése érclekében. Nem csekélymérvű elhatározás, — s az elhatározás után is az igazi kórállapotot jól ismerő és biztos gyógyítási mód kell ahhoz, hogy valaki egy 10—12 évig sinylődöző betegnek gyógykezelésére vállalkozni merészeljen, s azt lábra állítani s kigyógyítani megkísértse. Ezt a mi reáliskolánkat, Debreczen szab. kir. város községi reáliskoláját, nagyon könnyen hasonlíthatjuk egy fiatal, de egész életén át betegeskedő emberhez. — Mikor 1873-ban, novemberben egyszerre négy osztálylyal megnyitották, igen sok reményt fűztek életéhez. Olyan volt akkor mint egy eleven és erőteljes gyerkőcz, s mint ilyen megerősödésre és teljes kifejlődésre nagyon is alkalmasnak látszott. S ime azóta még alig nőtt valamit, s nagyon hátramaradt egykorú társai mögött. Alig telt el egy év, már is mutatkoztak a kóros állapot, s a betegség előjelei; — s attól kezdve egészen a legutóbbi két évig folytonosan sinylődöző beteg volt. Igaz, hogy e betegeskedésre, a kedvezőtlen körülményeknek is volt némi hatásuk. — Maguk az orvosok, kik a betegségből kigyógyítani hivatva lettek volna, nem fordítottak elegendő fáradságot és gondot a kór-állapot valódi okainak felismertetésére; azok pedig, kik mint közelebbről vagy távolabbról érdekeltek a betegnek kórágyánál virasztottak, nem hívták föl kellő időben az orvosok figyelmét az általuk tapasztalt .tünetekre, — sőt találkoztak még olyanok is, kik a félreismert baj tünetei után helytelenül ítélve, már előre is halálosnak hitték és olyannak hiresztelgették a betegséget. Ezért történt aztán, hogy e betegség mindig jobban és jobban emészté az ápolásra még egyébként is nagyon rászorult fiatal betegnek életerejét, — s ha egyszer vagy máskor megkisérlették is egyik vagy másik hatásosnak Ígérkező gyógyszert, a betegnek teljes kigyógyitására különben is alkalmatlan időjárás miatt sikertelen volt 1*