Állami főreáliskola, Debrecen, 1883

4 kedv csak ritka vendégkép szokott nálla néha-néha megjelenni. — Bajának orvoslása végett az 1882. évi augusztus havában Marienbadba utazott; de több hétre terjedő ott időzése után is egészségi állapotába ajobbulás sem ott, sem, — mint általában mondani szokás — utóbb itthon nem igen volt észrevehető. A mult 188'7

3. tanévfolyamában az életerő mindinkább elhagyni látszott; de azért, ha bár a dolgozás már észrevehetőleg terhére volt, természete nem engedte nyugodni. Hivataláról még akkor sem mondott le, midőn a gyöngeség nagyon erőt vett rajta; minden ügy elintézéséről egészen 1883. évi szeptember elsejéig tudomást szerzett, söt a legtöbbször az elintézéshez az utasításokat ő adta; még az oly mellék hivatalokat is, minők a városi gázvilágitási felügyelőség és a főiskolai számvevőség, a melyek pedig az utóbbi két év alatt folytonos betegeskedése miatt igazán sok dolgot adtak neki, egész élete végéig megtartotta. Ugy látszik, egészsége jobbra fordultában még akkor is bizott, midőn az 1883. évi szeptember hó első napjaiban egyik svájczi gyógyintézetbe indult; mert akkor is csak helyettesítésről gondoskodott, de hivatalától véglegesen megválni nem akart. Azonban mi, akik őt elbucsuzásakor láttuk, nem igen hittünk felgyógyulásában. S csakugyan Linznél tovább nem tudott menni; az ut fáradalmai a már különben is majdnem teljesen kimerült életerőt végleg felemésztették; itt hunyt el is, porai is itt helyeztettek örök nyugalomra. Hadd álljanak itt főbb életadatai. Gelenczei Pál az 1818. évi márczius hó 17-én Szilágy-Somlyóban született a hol atya a báró Bánffy családnál mérnök volt. Az azon időben fennálló tanrendszer értelmében úgynevezett bölcsészeti osztályokat az 1833—36. években a zilahi reform, gymnasiumban kitűnő sikerrel végezte; az 1838. és 1839-ik években pedig a pesti tudomány egyetemen a mérnöki tudományok elsajátításával foglalkodott s ezekből az egyetem bölcsészeti fakultása előtt a vizsgálatott letevén, az 1841. évi julius hónapban mérnöki oklevelet kapott. A mennyiségtani szakokból, a mérnöki pályára szándékozó ifjak számára magánórák adásával, már ekkor is foglalkozott. Utóbb az Iparegyes ii let által Pesten felállított tanintézetben működött mint a mennyiségtan és mechanika tanára — egészen az 1848-ik év közepéig. Ez idő alatt az 1845. évben még mint magán-tanitó Tisza Lajos fiait is tanította a mennyiségtani szakokban. Az 1848-ik évben a magy. kir. pénzügyministeriumban működött mint számvevőségi titkár, de csak néhány hónapon át, mert a szabadságharcz zűrzavarai közben e hivatalától megvált és Gödöllőre vonult, hol ismét csak tanitgatással foglalkozott. A zaklatást