Állami főreáliskola, Debrecen, 1882

4 melylyel talán hajlamuknál, vagy képzettségüknél fogva viseltetnek egyik vagy másik tudomány-ág iránt a többiek rovására : akkor, — természetesen szigorúan szem előtt tartván az előbb jelzett három fő kérdést —, a középtanodai tanitás körébe fölvett mindegyik tudomány-ágnak kijutna a maga szerepe, a nélkül, hogy túlterheltetésről, és olynemü szellemi megerőltetésről kellene panaszkodnunk, vagy csak tartanunk is, a milyenekkel főképen a német tudósok rémítgetik egy idő óta az iskoláztatás intézőit

1); akkor a látszólagosan ellentétes irányú tantárgyak is egymással összeegyeztethetők lennének, s nevelésünknek oly irányt tudnánk adni, hogy a még nagyon is fogékony és befolyásolható ifjúságnak észbeli képességeit többféle irányban kifejthetjük, az alaki és tárgyi képzés útján önálló gondolkozásra, önmunkásságra szoktathatjuk, és élethivatásának betöltésére, bármily sokfélék is a mai társadalmi élet követelményei, kellőképen képesíthetjük. Nem lehet feladatunk itt a középtanodai oktatásnak általános czélját fejtegetni. Ezt tenni fölösleges is volna, mert hiszen e felett tisztába jönni s az oktatás terén tett minden lépését a megállapított czél felé irányozni, minden tanárnak lelkiismereti kötelessége. Az sem lehet szándékunk, hogy kimutatni igyekezzünk, miképen lehetne legjobban öszhangzatba hozni az egyes tantárgyakat. Hanem az értekezés elé tett czímnek megfelelőleg csupán a történelemre szorítkozunk, s megkísértjük megállapítani azon helyet, a melyet a történelem a középiskolai tantárgyak között elfoglal s aztán feltüntetni, hogy azon ') A túlterhelés kérdése nem uj. Régebben kezdtek foglalkozni azzal főképen a németek, a kik, úgy látszik, egy kissé a kellő határon is túlhajtották ez ügyet. Ott széltire hosszára tárgyalják e kérdést, padagogiai és orvosi folyóiratokban, és a napi sajtóban, tudósok és nem-tudósok, szakavatottak és olyanok, a kik a divatossá lett tárgyakat felkapva, szeretnek mindenben kontárkodni. Nálunk is elkezdték hangoztatni a túlterheltetést, még pedig olyanok is, kiknek tekintélyük szavuknak nagy nyomatékot kölcsönöz; igy például egyik főpapunk is, a ki pedig a nevelés terén nemcsak elméletileg van otthon, hanem e téren gyakorlatilag is működött, a középtanodai törvényjavaslat tárgyalásánál erősen hangsúlyozta a németek által felhozott tapasztalati tényeket (Nemzet. 1883. 119. sz. A főrendiház ülése.) — De nem kicsinylendő azok véleménye sem, a kik túlterhelésről hangoztatott baj okát nem a tantárgyak sokaságában s nem is a tananyag túlbőségében találják, hanem abban, hogy a tanárok nagy része nem ért a methodikus kezeléshez. Én magam is főképen itt keresem a baj tulajdonképeni okát. Lásd : Magy. Tanügy. 1874. -