Állami főreáliskola, Debrecen, 1879
16 fémek hevítve, a levegő egyik alkatrészével egyesülnek. Scheele ezeken kívül önállóan felfedezte az élenyt, melyet a higanyélegből, barnakőből és salétromból elő tudott állítani; azonban Priestley valamivel előbb ismertette meg az élenyt, de Scheelének, Priestley felfedezéséről egyáltalában nem volt tudomása. Dacára, hogy Scheele nézetei az égésre vonatkozólag nagyon különböztek Stahl nézeteitől, ő mégis hive maradt a phlogiston elméletnek. Scheele maga beismerte, hogy a fémek midőn hevittetnek, vagy a testek elégnek, ezek mindig élenynyel egyesülnek. Ha vissza pillantunk az újkor első korszakának történetére, tapasztaljuk, hogy a tudósok főcélja az egyes tünemények megmagyarázására volt irányítva. A phlogiston elmélet fontossága abban áll, hogy számtalan tünemények között, melyek azelőtt mint különvált tapasztalatok voltak ismeretesek, a hasonlatosságot kimutatni törekedett. A vegytanban az egyes tünemények értelmezésére két mód lehetséges; t. i. ha kutatjuk, hogy a testek egyesülése vagy szétbomlása alkalmával a keletkezett vegyületek, milyen neműek, milyen sajátságuak (minőleges), vagy pedig milyen súlyviszonyban állanak egymáshoz (mennyileges). Könnyen belátható, hogy a vegyészek e korszakban az értelmezés könnyebb módját alkalmazták, azaz: csak a testek tulajdonságaira voltak tekintettel. A phlogiston elmélet téves nézeteken alapult, miután e korszak vegyészei az égés tüneményét csak minőlegesen értelmezték, de ha tekintettel lettek volna, hogy a testek az égés előtt és után mily súlyviszonyban vannak, belátták volna a phlogiston elmélet téves voltát. A phlogiston elmélet a vegytan fejlődésére nem volt hátrányos, sőt jobban ez nem is fejlődhetett volna, mint épen a phlogiston elmélet közbenjárásával. A phlogistonnak elszállása a testekből, ennek élenyitésével, hozzájárulása pedig, éleny elvonásával volt összekötve. Ebből látható, hogy a tünemény eszméjét helyesen fogták fel. Az égés tüneménye e korszak elején úgy tekintetett, mint a mely a test egyszerűbb ve- gyekre való szétbontását idézi elő, később már belátták, hogy az égés, vegyületek keletkezésével van összekötve. Lavoisier francia tudós volt az, ki a phlogiston elméletet megbuktatta, helyébe pedig olyanokat állított melyek a mai vegytani ismereteknek alapját képezik. Lavoisiervel kezdődik az újkor „ mennyilegeselemzésekkorszaka.“ A mennyileges elemzések korszaka igen sok felfedezésről tanúskodik ; ezeket részletesen más alkalommal fogom megismertetni. Soraimat azon óhajjal adom át a tanuló ifjúságnak, hogy a felemlített tudósok példáit követve, kitartó munkával majd hasonló célokat érjenek el. Piribauer Alajos.
