Állami főreáliskola, Debrecen, 1879

14

alapos vegytani ismeretek nélkül, a vegytanban még meg nem munkált terén, ügyesség és pontos megfigyelések által elsőrangú felfedezéseket tett. Érdemeket szerzett sok fontos gáznak felfedezése által. Felfedezései habár felette fontosak, nem annyira alaposak, mint inkább sokfélék. Felfedezett gázokat, de ezek sajátságait nem tanulmányozta úgy, mint Cavendish a hydrogént vagy szénsavat. Priestley legfontosabb felfedezése volt az éleny (oxygén) előállítása, higany- éleg hevitése által (1774). Az éleny felfedezésével megvettetett azon alap, melyre később az újabb vegytani elméletek építtettek. Priestley az élenyben felfedezett olyan légnemet, mely az égést élénkebben és hosszabb ideig táplálja, mint épen olyan térfogatú levegő; az éleny szerepét az égésnél azonban hibásan értelmezte. Priestley fedezte fel még azon fontos tényt, hogy az éleny a növények által választatik ki. Felfedezte még a szénéleget (CO) és a légenyélecset (N.j 0). Priestley volt az első, ki a gázok előállításánál mint elzáró folyadékot a higanyt alkalmazta, igy előállitotta azután a viz által elnyelő gázokat is, t, i. a kénessavat, sósavat, ammoniakot és a kön- kovafolysavat. Priestley hiányos vegytani ismereteinek és az elemző vegytanban való járatlanságának tulajdonítható, hogy egyes megfigyelések alkalmával eredményre nem jutott. így felfedezte, hogy ha a levegőn keresztül hosszabb ideig villanyszikrákat üttetett, egy sav keletkezett, de benne a légenysavra nem ismert; ugyanezen eljárással felfedezte, hogy az ammóniák, térfogat nagyobbodásával felbomlik, de nem mutatta ki, hogy a hydrogén és légeny az ammóniák alkatrészei. Priestley véleménye szerint, azon gázok táplálják az égést, melyek minél több phlogistont képesek felvenni, azaz eredetileg minél kevesebbet tartalmaznak. Az élenyt phlogistontól ment légnemnek tartotta, a légenyt ellenben phlogistontól telitettnek. Még Amerikából is a phlogiston elmélet védelmére kelt, vita-iratokat adott ki, melyekkel azonban már nem ért célt.

Bergman Torbern 1735-ben Svédországban született; felsőbb tanulmányait az upsalai egyetemen végezte, 1767-ben a vegytan tanárául megválasztatott ugyanott. Életének legszebb korában halt meg egy svédországi fürdőben 1784-ben.

Bergman alapos munkálatai által aránylag rövid idő alatt — hiressé lett, különösen az elemző vegytan terén. Boyle óta, alig foglalkoztak a vegyészek a vegyelemzéssel; az ásványok összetételét a magasabb hőmérséklet segítségével határozták meg, s csak az ásványvizek összetételét határozták meg nedves utón, de az alkatrészek mennyileges meghatározásával egyáltalában nem foglalkoztak. Bergman volt az első vegyész, kinek biztos kémszerei voltak, melyek hatásait és sajátságait különösen tanulmányozta. Megadta azt az irányt, melyet követni kell a nedves utoni vegyelemzés alkalmával;