Állami főreáliskola, Debrecen, 1879
11 Stahl szerint minden éghető testben egy és ugyanazon alkatrész van, mely a testeknek az éghetőséget adja; ezen alkatrész általa phlogistonnak neveztetett el. Azon test, mely el nem éghető, nem tartalmaz phlogistont, a könnyen eléghető ellenben sokat. A testek égése és a fémek élenyitése alkalmával a phlogiston kiválik. A mi az elégés után hátramaradt, az a phlogistonnal egyesülve volt az elégett testben Ezek szerint a kén tartalmaz phlogistont és kénessavat; a phosphor phlogistont és phosphorsavat; a fémek phlogistont és fém- élegeket. Ha féméleg (mely már nem tartalmaz phlogistont), egy phlogistont tartalmazó testtel, például szénnel hevittetik, akkor a szén phlogistonját átadja a fémélegnek, tehát a fém kiválik. A most mondottak képezik Stahl phlogiston elméletét. Stahl azonban nem volt tekintettel azon körülményre, hogy a fémek a hevités után nehezebbek lettek, dacára a phlogiston kiválásának a hevités alkalmával, habár ezen tényt ő maga is beismerte. Ebből látható, hogy a mennyileges elemzési adatok nem birtak döntő befolyással az elméletek felállításánál. Stahl foglalkozott még a vegyrokonság és a vegyi erély elméletével; tömény ecetsavat állított elő, melyet meg tudott gyújtani, foglalkozott továbbá a kén elégése alkalmával keletkezett gőzök tulajdonságaival. Elő tudta állítani a kénsavas sókból a ként. Stahl idejében már annyi érdeklődés mutatkozott a vegytan iránt, hogy úgyszólván minden orvosnak és gyógyszerésznek volt vegyműhelye (laboratórium). Stahl követői voltak: Hoffman Frigyes (1660—1742), Boerhave Hermann (1668—1738), Neumann Gáspár (1683—1737), Eller János (1689—1760), Pott Henrik (1692— 1777), Markgraf Zsigmond (1709—1782). Ezek egyes felfedezésekkel gyarapították a vegytani ismereteket, különösen Markgraf. Markgraf atyja berlini gyógyszerész volt, s igy korán megismerkedett a vegytannal. Markgraf különösen nedves utón vitt véghez minőleges elemzéseket, s igy sikerült neki egyes anyagoknak vegytani sajátságait kimutatni. Ő kimutatta, hogy a magnesiuméleg (keserföld) és timföld (aluminium oxyd) — melyek azelőtt mészföldnek tekintettek — más vegyi sajátságokkal bírnak mint a mész (Ca 0), megnevezte azon ásványokat, melyekben a nevezett élegek (akkor földek) előfordulnak. Már 1750-ben kijelentette, hogy a gypsz, mészföldből (Ca 0), kénsavból és vízből áll Felbontotta a sulypátot (Ba So4) kaliumhydráttal, de a nyert bárium-éleget mésznek tartotta. He vitette a folypátot (Ca F^) kénsavval, de a foly- savat (F H) még nem ismerte fel, azon véleményben volt, hogy a folysav, mely elillant, egy illékony föld. Kísérletei azon hamis nézetre vezették, hogy a lepárolt viz is átváltoztatható földdé; a mint t. i. sok lepárolt vizet egy agyagedényben elpárologtatott, kovasav és
