Állami főreáliskola, Debrecen, 1878
10 irodalmi főleg franczia müveket méltatott olvasásra, magára vonta és érdekeltséget gerjesztett hazája irodalma iránt. A német nyelv neki nagyobb ügyességet, a verselés széphangzást köszönhet. Tárgyai választásában nagyon ügyes volt és nem csekély érdemet szerzett magának az által, hogy kortársai előtt a mesekor bő aknáit feltárta. Tekintélyét emelte állása a weimari udvarnál is, ugy szintén szivélyessége, mint nem külömben az is, hogy kiadója volt a nagyon olvasott „Teutsche Merkúr" cimü folyó iratnak. Goethe, habár fogyatkozásait felismerte, nagy pártolója volt költőnknek, mig Schiller annál szigorúbban birálta. Azon változáson, mely az előbb vallásos ábrándozót világemberré tette, már régen túl esett költőnk, mikor „Oberon"-ját megírta, mi nagy horderejű volt költeményére. A természetes reactio törvényei költőnket egészen ollenkező irányra vitték és vig beszélyei könyelmüeknek sőt frivolnak mondhatók, mit ő maga is bevallott, egy 1764-ben Zimmermannhoz irt levelében, mely körülmény müveiben annál kellemetlenebb hatással bír, mivel a marós irónia érezhető. Mig különösen az olasz költők (Ariost) hasontárgyú költeményeiben a szép iránti valódi lelkesedést nem nehezen feltaláljuk és az oda nem való vagy merőben visszatetsző ovatosan kikerülve van, Wieland közbeszúrt elmélkedések által igyekszik az olvasót gyönyörködtetni, minek azonban legtöbb esetben egészen ellenkező hatása van. Ez tette „Amadis a-át és „Idris"-ét léhává. Ugy látszik, ő maga érezte ezt, mert nOberon"-jában egy kivétellel ez ovatosan ki van kerülve, mely mű egyáltalában oly gondosan van szerkesztve, hogy Goethe a legnagyobb elismerésben részesítette. Ha áll az hogy a rím teszi kedvessé valamely költeményt, akkor Wieland „Oberon"-jától az elismerést megtagadnunk nem lehet. Ezeketelőíe bocsátva lássuk, honnan vette Wieland az Oberon tárgyát és hogyan szőtte azt költeményének meséjébe. 1778-ban Tressan gróf tollából a „bibliothéque de Romans" című gyűjteményben egy régi francia regényből a Huon de Bordeaux története kivonatilag megjelent. A történet Nagy Károly monda köréből való. A mese alapeszméje különben már a régi Ortnit királyt tárgyaló, német mesében található, ki házasodni akarván egy pogány király leányát igyekszik megnyerni; Albericli nevű törpe, kivel útjában találkozik, csodálatosan gyámolítja feltett szándékában. A francia regében a folyamat nagyon bonyolódott és zavaros és Wieland érdeme valóban nem csekély, hogy a chaosba rendet hozott egyes más különben érthetetlen helyeket megmagyaráz és az egyes eseményeket idő és egymásból következő rendben összeköti. A francia regény tartalma következő: Nagy Károly agg kora miatt az uralkodást vad természetű Charlot
