Állami főreáliskola, Debrecen, 1877

4 támadni, próbára tenni, — és ez ekkor szükséges is, mert ez egyszersmind megadja a törvény valóban létezésének, teljes érvényességének legfőbb bizonyítékát. Az eképen feltalált és kipróbált természeti törvények hovatovább mélyebben bevezették az embert a természet ismeretébe. A természet bővebb megismerése még több ily törvény felfedezését vonta maga után, ugy hogy lassanként felébredt a természet örök és változhatatlan törvényszerűsége iránt való bizalom és ezen bizalom annál inkább erősbödött, minél mélyebbre behatott az ember a természeti jelenségek egybefüggésének felismerésébe. Az ujabb idő világos bizonyságot hozott arról is, hogy az általunk itt e földön feltalált általános törvények a világ legtávolabbi részében is érvényesek. Ezen törvények között kiváló helyet foglal el a nehézkedés vagy az általános vonzerő törvénye. Ha egy követ vagy valamely más testet bármilyen nagy erővel dobunk is függélyesen felfelé, útjában mindég lassabban-lassabban halad, egyszer csak megáll, kezd visszafelé jönni s növekedő gyorsasággal visszaérkezik a földre. Ezen igen közönséges tünemény okát a testeknek egymás irányában való kölcsönös vonzerejében találjuk; a feldobott kő és földünk kölcsönösen vonzzák egymást, — minthogy azonban földünk tömege számtalanszorta nagyobb a feldobott kő tömegénél, tehát a föld által kifejtett vonzerő óriásilag meghaladja az apró testek vonzerejét; a föld nem megyen a kő után, hanem ez tér vissza a földhöz. Ha e vonzerő nem léteznék, vagy más akadály nem állana elő, ugy a kő a dobáskor kapott gyorsaságát a végtelenségig megtartva folyvást egy irányban felfelé haladna és a földre sohasem térne többé vissza. (Midőn a követ feldobjuk, voltaképen arra forditunk erőt, hogy földünknek és a kődarabnak egymáshoz való kölcsönös vonzerejét legyőzvén, őket egymástól eltávolítsuk. Ezen működésnél alkalmazott erőnk két egyenlő részre oszlik. Egyik fél rész a kőnek a földtől, a másik fél rész a földnek a kőtől való távozását létesiti. Már most minél nagyobb tömegű testet mozgatunk ugyan oly nagy erővel, annál kissebb lesz a test kimozdulása ; innen van, hogy a kődarabhoz képest a föld tömege csaknem végtelenül nagyobb lévén, földünk kimozdulása a kő mozgásához képest mérhetetlen parányiság leend és igy csak a kő mozgását vehetjük észre. Midőn földünk és a kő folytonosan működő kölcsönös vonzereje legyőzte a dobásnak egy pillanatig működő erejét, földünk és a kő közelednek egymáshoz és ezen közeledésnél épen oly mértékben mozognak, mint előbb a távozáskor, az az : a kőéhez képest a földmozgása elenyésző csekélység leend, ezért ezt nem is vesszük tekintetbe s azt mondjuk, hogy csak a kő mozgott.) — A különféle testekkel tett kísérletek meggyőztek bennünket a felől, hogy nincs oly test, mely a kölcsönös vonzerő törvényé-