Állami főreáliskola, Debrecen, 1877
22 következtében való egymásra hullással: ezek után könnyű lesz megérteni a nap oly hosszantartó, hatályos fény és meleg kisugárzását. A nap iszonyú tömege által az égür távoli téreire kiható hatalmas vonzerővel rendelkezik, az általunk ismert legtávolabbi bolygón jóval tull szállongó üstökösöket és meteorokat is képes hatalmába vonni s a messze térből oly széditő gyorsasággal ragadni magához, hogy a meteor az öszve ütközés előtti másodperczben 83 mértföldnyi utat is száguldhat át. A meteor ezen iszonyú gyorsaságot a nap felületével való öszveütközés pillanatában elveszti s a helyeit legkissebb számitás szerint is, legalább 52 és '/ 4 millió Celsius féle hő-fokkal emelkedik azon hőmérséke, melyet a külső világűrből hozott magával. A föld légkörébe jutó meteorok nagy számából — a legnagyobb valószínűséggel — naprendszerünket és környékét minden irányban átszeldelő temérdek meteorrendszer lételét következtethetjük és minthogy mindezen rendszerek mozgásának középpontját a nap képezi, kétségtelen, hogy a meteorok óriási számú rajokban száguldoznak a nap körül s nem kisebb számmal hullanak bele. Minden egyes meteor behullása egyrészt a nap tömegének szaporodását, másrészt hőmérsékének emelkedését jelenti. Azonban láttuk, hogy egy parányi, de nagy gyorsasággal haladó tömeg az öszveütközéskor mily iszonyú hőmérséket okoz, tehát bizonyos, hogy a nap tömegének ily fajú csekély növekedése is nagy mérvű meleg előállását vonja maga után. A nap még ma is iszonyú forró lehet, mert hiszen a színképelemzés kimutatta, hogy nagy vastömegek és más ösmert földi anyagok izzó gőz állapotban vannak benne jelen. Ezen nagy hőség következtében a nap tömege még mindég feltűnően ritka és feltehető, hogy idővel, mihelyt a lejebb szállott hőmérsék megengedi még sűrűbb, még tömörebb fog lenni. Ezen tömörülés, ha csak addig halad is elő, hogy földünk mostani tömörségit éri el, annyi uj melegségnek lesz forrásává, mennyi a napfény mostani erejét — Helmholtz számításai szerént — még további 17 millió évre képes fentartani. Minthogy azonban azon nyomás, a mely a nap belsejét tömörebbé tenni igyekszik, 8 százszorta nagyobb a földünk belsejében levőnél, igen valószinü, hogy ennek következtében a nap tömörsége idővel sokszorosan megfogja baladni földünkét és igy az ez által szülemlett meleg még többször 17 millió évre is elegendő leend; pedig még a meteorok behullása által is szaporodik. Ha a nap egészen magára volna hagyatva, még ha a legtöbb hőséget felfogó anyagból volna is, évente l 8/j 0 Celsius féle fokkal kellene hidegebbé lennie, ugy hogy hőmérsékének a történelmi idő — 5000 év — alatt 9000 Celsius féle fokkal kellett volna szállani. E szerint a napnak annyi évezredek során keresztül tartó tevékenységéből teljes biztossággal következtethetjük, hogy kisugározott melege nagy részben megtérült neki.
