Állami főreáliskola, Debrecen, 1875
19 nál, gyűjteményeknél, írásműveknél megkövetelhető. Ónként érthető hogy e kellékre tüzetesen és rendszeresen a magy. nyelv tanára fogja figyelmessé tenni a tanulókat. Az ízlés fejlesztésének és nemesítésének kettős útja van, egyik a fogalmazás, másik a remekművek értelmezése. E kettős ut folytonosan egymásmelleit halad; a fogalmazásban mindvégig legtöbb szerepe van az utánzásnak és a helyesen értelmezett müvekből vont tanúság sikerültebb fogalmazás készítésére vezet. Mig a növendékek a szépmüvek önálló értelmezésére elég képzettséggel nem bírnak, tehát csaknem az egész középiskolán keresztül, ne olvassanak soha remekműveket felvilágosító értelmezés vagy legalább tájékoztató meg- jegj’zés nélkül. Ennek az a haszna lesz, hogy megszokják a vizsgálódást s későbben is gondolkozva fognak olvasni. — Ki nem tud magának számot adni arról, miért tetszik neki ez vagy ama költemény, az nem képes a költészetben igaz gyönyörködést találni. Korán kell figyelmeztetni tanítványainkat arra is, mily kárba veszett dolog a mohó és válogatás nélküli könyvolvasás. Régen szokásban volt, vagy talán ma is az, verseket Íratni a növendékekkel. Ha ez a két utolsó évben történik, midőn a műfajokat már ismerik, szóbőséggel rendelkeznek és reflektálni képesek: nem lehet ellene kifogás; de a tapasztalás azt bizonyítja, hogy ekkor már szé- gyelnek verset Írni; miért? — mert az önérzet magasabb fokára jutottak, látják a nagy távolságot, mely az ő fáradsággal öszvetákolt művök és egy igazi költő verse közt létezik. Ne kényszeresük tehát őket olyanra, mire egyátalában senkit sem lehet kényszeríteni, hogy jó verset csináljanak! — Ha a nagy többséget e nyűg alól felszabadítottuk, annál inkább ügyelnünk kell a tehetség fclcsillámló szikráira; biztatás, útba igazítás és szeretetteljes bírálat a sikert nagyon megkönnyítheti, A magyar olvasó-könyv. Nem hiszem, hogy valaki kétségbe vonná az olvasó-könyv szükséges voltát, különösen most, midőn az olvastatás minden tantárgynál mind inkább előtérbe lép. Nem is panaszolkodhatunk, hogy tankönyv irodalmunk e tekintetben szegény volna; válogatni lehet, de annál bajosabb egyben megállapodni. Legkiáltóbb szükség az, hogy az alsó és felső osztályok olvasókönyve közt nincs rendszeres cgybefiiggés; más tekintetben is sokféle kifogást lehet tenni mindenikre. — Ezt nem magamtól mondom, a szaklapokban mindenki rákereshet. Nem is hibáztatom én a szerkesztőket; kik egy vagy más tekin2*
