Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1942

roly kanonok, pápai prelátus is megerősítette válaszában, hogy a „megboldogult meleg érzelmekkel viseltetett a nagyérdemű Piarista Rend iránt és sok szeretettel emlegette azt az időt, amelyet a debreceni gimnázium padjai között eltöltött. Ez a magyarázata annak, hogy diákszövetségünk iránt is oly meleg érdeklődéssel viseltetett." A rendi jubileumot szövetségünk és a debreceni iskola március 1 4-é n ünnepelte meg a Csokonai színházban kiválóan értékes és sokoldalúan színes műsorral. Ünnepi beszédet szövetségünk nevében alelnökünk, d r. K e ttesy Aladár egyetemi orvostanár mondott. Az ünnepélynek kivételes jelentőséget adott, hogy megjelent azon és beszédet mondott az általunk igaz nagyrabecsüléssel tisztelt és hűséggel fogadott Zimányi Gyula rendfőnök urunknak is. Március 11-én összejövetelt tartottunk és ezen dr. Tarján Oszkár HÉV főtanácsos adott elő Egy öregdiák emlékei a jubiláló piaristákról címmel. Április 15-én tartott összejövetelünkön Demény Géza kereskedelmi középiskolai igazgató, szövetségünknek több éven át volt kiválóan érdemes főtitkára adott elő „Ifjúságunk és a gazdasági élet" címmel. Örömmel töltött el bennünket ugyanebben a hónapban szövetségünk büszkeségének, díszelnökünknek: Bornemisza Géza m. kir. titkostanácsosnak iparügyi miniszterré történt kineveztetése. Üdvözlésünkre „a régi hűséggel és szeretettel" mondott köszönetet, mi pedig ugyancsak változatlan hűséggel valljuk őt magunkénak. Ezidén a tanévet korábban fejezi be az iskola. Elmarad az évzáró ünnepély s így szövetségünk ezévi tevékenységét is hamarabb zárjuk le. A magyar nemzeti tantárgyakban való legjobb előmenetel jutalmazására most is az intézet rendelkezésére bocsátottuk szerény anyagi segélyeinket, s tudjuk, hogy a válságos időkben nevelődő magyar ifjúság a kegyes iskolabéli szerzetesek áldott munkája nyomán méltó lesz azokhoz a feladatokhoz, amelyek egy új magyar életben reá várnak. dr. Fábián Sándor főtitkár. Rendkívüli tárgyak. Az énekkar. Vezetőtanár: Ákos István. Az év első hónapja a szervezés jegyében zajlott le. Minden év munkájában ez a legnehezebb: tartani az elért fokot és új színekkel, eredményekkel gazdagodni. A háborús viszonyok, a fiúk nagymérvű elfoglaltsága sok akadályt jelentett, igényeinket le kellett szállítani. Nem jelenti ez azt, hogy beletörődtünk a helyzetbe. Minden áldozatot s ha kellett, a legmesszebbmenőt is meghoztuk a „nagy ügyért" a „szebb és jobb ének"-ért. Vasárnapi és ünnepnapi miséinken, a régi nyomokon haladva, továbbépítettük „Harmónia Sacra"-s hagyományainkat. Szeptemberben, az új prépost-plébános beiktatásában mi is résztvettünk énekünkkel. Az énekkar tagjai önálló vállalkozás keretében, a „külsőségekben" több alkalommal szolgálták az „új magyar ének" ügyét. Szülők iskolájából, más műsoros estékről sem hiányoztunk. Legértékesebb szereplésünk a virágvasárnapi volt, amikor a szertartások liturgikus énekeit, a „gregoriánt", fiaink szolgáltatták. Iskolai ünnepélyeinken, a márciusi rendi 300 éves jubileum, a májusi Kodály-hangversenyen komoly, művészi számokkal emeltük az ünnepélyek fényét. 48