Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1942

Kénytelenek voltunk tehát általános kertek között maradni, megelégedve a kisebbségi kérdés kevés irodalmának magántanulmányaival. Különösen foglalkoztunk az erdélyrészi elrománosodott magyarokkal és a szórványkérdéssel. A néprajzi szakosztály éveleji lendület után csökkent iramban végezte feladatát. Iskolánk a néphagyományt nevelése egyik pilléréül illeszti bele a művelődési anyagba. Éppen ezért nagy kár volna ezen a téren való kezdeményeinket szélnek engedni. Némileg próbáltuk továbbépíteni az eddigi eredményeket, még pedig elméleti és gyakorlati síkon. Elméletileg az idén az érdeklődést kivált a néphagyomány költői részére igyekeztünk irányítani. Kidomborítottuk a népköltészet élethez kötöttebb, termőbb (funkció) jellegét szemben az irodalmi művek egyszeri és magányos sorsával. Beszédes bizonysága ennek a nov. 15-i gazdag és érdekes műsor, melyet a Néprajzi Kaláka tagjai adtak elő nagy figyelem közepette: 1. Népköltészet — műköltészet. Előadás: Maros Miklós VIII. 2. „A magyar nóta." Erdélyi József verse. Előadja: Maros Miklós VIII. 3. A magyar népdal. (A magyar népzene). Előadja: Galambos László VIII. 4. Néhány gyöngyszem az erdélyi népköltésből. Előadja: Tőkés Ferenc IV. B. 5. A népköltészet tárgyainak szimbolikus jelentése. Vetített képes előadás: Mezey Ferenc VIII. Ezt a munkát folytatta Vass Péter tanár 3 előadása, a népi költés sajátságairól s a népdalokról, a székely népballadáról és a magyar népmeséről. Az előadásokba a fiúk is bekapcsolódtak. A gyakorlati munka célba vette a népi műveltség terjesztését egyrészt és az iskolának a faluval való erősebb kapcsolódását másrészt. Az előbbi rovatba tartozik az a tény, hogy a Kaláka az őszön több (5—6) gyűlést tartott, amelyeken a fiúk nótát és táncot tanultak egyik nótaértő társuk vezetésével Sőt a Kaláka három tagja a tavasz folyamán egy párszor megfordult a helyi tüzérlaktanyában is, ahol a honvédeket tanította eredeti magyar néptáncokra (kanásztánc, huszár toborzó). Ugyancsak a Kaláka tagjainak többségével újítottuk föl és részben újonnan rendeztünk egy hortobágyi pásztortüzet, ahol hortobágyi pásztornótákat, betyárballadákat és pásztortáncokat adtunk elő. Ezt a pásztortüzet, mint betétszámot a Országos Levente Művészegyüttessel együtt játszottuk el a Csokonai színházban. március 27-én. (Ekkor adott elő a Kalevalából egy részletet, a dalversenyt v. Szánthó Zoltán VIII.) A faluval való eleven kapcsolat megteremtésére szántuk Nyíracsádra, rendezett kétszeri kiszállásukat. Összefogtunk ennek a rohamosan magyarosodó falunak a leventéivel s egyszer az ő műsoruk kiegészítésére 3 fiú és egy tanár magyar testvériségben összeműködött velük. (Dec. 8-án.) Ugyancsak a falusi fiatalsággal együtt,-de az előadó részben önállóan rendeztük meg jan. 24-i kiszállásunkat, amelyet sok magyar bohósággal tarkáztunk, regöléssel s a végén közös tánccal fejeztük be. Ennek az együttműködésnek tiszta, nemes hatásáról a vezetőtanárnak később volt alkalma meggyőződni. Mivel iskolánk a népiség terén sok értékeset alkotott, a jövőben erre az ágára művelődésünknek még nagyobb gondot kell fordítanunk. A tanyasi népség és újabban a szórványok szomorú ügye újabb feladatokat jelöl ki. — (Ezt volt hivatva megjelölni dr. Nagy Sándor, szatmári bíró úr előadása és az iskola részéről a gyakori eszméltetés!) Népszerű természettani szakosztály. Hanák-kör. Vezetőtanár: Ákos István. A kör célja megismertetni a tanulókkal a természettudományok kutató módszereit. Ezért gyakorlatok formájában az érdeklődő tanulók hét38