Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1942

gédtisztje dr. Rozsály Ferenc, csapatparancsnokok: Csorba János, Schmid; Gyula, Ákos István. Beosztott oktatók: dr. Mikos József, Rónai Jenő, céllö­vészet szakoktatója: Hesz Ödön. A híradóképzés vezetője: dr. Pintér Mihály. A csapat ifjúvezetőképző szakaszának, mely tagja a VI. hadtest ifjúvezető­képző csapatának, parancsnoka dr. Rozsály Ferenc vezetésével v. Szánthó Zoltán. Itt javasoljuk, hogy gyakorlatibb volna az iskolai csapat csapatai í', nem csapatoknak, hanem századoknak nevezni, parancsnokait századparancs­nokoknak. így a piarista csapatnak volna három százada. Az iskolai lev. csa­patparancsnok alatt pedig három századparancsnok. Maga a kiképzés ebben az esztendőben már behatóbban tért rá a pró­bák elvégzésére. Gondos készülés után hetek során át folyó részletekben ál 1­ták meg az újoncpróbát a 111. a. b., az elsőt a IV. a. b., honvédpróbát a VIII. és IV. szakaszok. A kiképzésben különös gondot fordítottunk a céllövészetre, — ó töltényhiány ! — a kézigránátdobás gyakorlására, a harcászatra, az er­kölcsi oktatásra és a nótázásra. A szakkiképzés terén 22-en vettek részt a vitorlázórepülőkiképzésuen. 40-en a híradás ezévben új vágányokra térő munkájában, 80-an a gyorsle­ventecsoportban. Síszakosztály tagjai 120, ebből a téli táborban 55 vett részi, 35 vasjelvényt és 6 bronzjelvényt nyert el. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az elvezényelt repülők és külső csapatoknál szolgáló ifjúvezetők lényege­sen alacsonyabb színvonalat képviselnek, mint az itthon maradottak. Csapatunk nagy buzgósággal vette ki részét a hadtest és az országos akciókkal is. így pl. jelentékeny munkát végzett a Honvéd-karácsonnyal kapcsolatban, a Vöröskeresztnek folyó gyűjtésben és a Vöröskereszt javára rendezett ismételt előadásokban, a hadtest gyorsleventeversenyén, a céllövőversenyben, a művészegyüttes debreceni bemutatkozásán a Csokonai Színházban. A leventenapon asztalugrással, kézilabdával, labdarúgással, iábortűzi számokkal szerepelt. Végigküzdötte a labdarúgótornát. Noha ebben első lett, de sajnálni kell, hogy részvett benne: középiskolás leventék ráfizet­nek arra, ha minden vasárnap, legtöbbször idegenben labdát kell rúgniok, hétköznap meg edzésre kell menniök. Idejük nincs erre, így elmaradnak a ta­nulásban. Másrészt meg újra bebizonyosodott, hogy ha finomabb és durvább hang és játékmodor kerül össze, a finomabb durvul el és nem fordítva. Ez utóbbi keserű tapasztalat volt. A leventeegyesületi és ú. n. szakosztályi munkát egyébként 1. az iskola ifjúsági egyesületi részénél. A könnyűhadosztály levente parancsnoka dicsérő elismerésben részesí­tette Kertész László és Galambos László leventéket. Az évi leventemunkának fenti áttekintése után engedtessék meg nekem, az ezt a rovatot író igazgatónak, hogy részben az éveleji nevelési értekezlet fogalmazásában kitérjek a Ieventeség mai fejlődési fokának problémáira is. Az Évkönyv korlátozott terjedelme arra szorít, hogy ezeket a problé­mákat az ifjúvezetői rendszer köré csoportosítsam. így csak az ifjúvezetői rendszerről szólok, egyebekről csak a rendszerrel való összefüggésükben. Azok számára, akiknek alkalmuk volt akár a cserkészetben, akár a különböző ifjúsági körökben közelről érezni az ifjúság csodálatos erejét és alkotóképességét, még töretlen lelkesedését, teljes odaadását, azok előtt mondom, akik ezt közelről láthatták, nem kell szót vesztegetni az ifjúvezetői rendszer méltatására. Csak örülni lehet neki, hogy amit a cserkészet kipró­bált és az eleinte kétkedő felnőttek várakozásával szemben megvalósított, azt a Ieventeség is magáévá tette. El kell ismerni, hogy ez a módszer éppen úgy, mint annak idején a cserkészetben, különös varázsával valósággal megejtette a fiúkat. A fiúk 24

Next

/
Thumbnails
Contents