Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1940

4 nap futballra, harmadik nap önképzőkörre stb. van kirendelve, sokszor egészen váratlanul a megszabott időktől eltérően. Jönnek délutánok, amikor egyáltalában nincs odahaza és hozzá az illető ifjúsági egyesület élete nem is legjobban rendezett módon folyik, sokszor az a baj, hogy éppen a vezetőtanár lelkessége támaszt elbírhatatlan követeléseket, máskor meg időlopás és pangás az egész ifjúsági egyesületi élet. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a célravezető út rendkívül nehéz. Sokkal egyszerűbb dolog lenne mindent eltiltani és megfojtani az életet. Lényegesen nehezebb munka életet fakasztani! Még akkor is nehezebb, ha a kertet csak burjánozni hagyjuk, de mindegyiknél nehezebb olyan jó kertésznek lenni, aki életet teremt és még rendet is visz belé. Erre a munkára vállalkoztunk, és hacsak kissé is megközelítjük a helyes utat, érdemesnek látjuk gondolatainkat közreadni. És ha a következőkben állandóan saját iskolánk helyzete lebeg is szemünk előtt, mégis igyekezni fogunk elvi magaslatokon maradni. A saját iskolánkra vonatkozó konkretizálás pedig talán nem lesz káros, mert a példa erejével hathat.* 1. Sok az egyesület — hangzik a panasz. Több helyen végzik ugyanazt, helyesebben több egyesületben is olyan tulajdonság fejlesztése folyik, amelyiket már egy másik egyesület is elvégez, mondja egy másik észrevétel. Mind a kettőben sok az igazság és nem is vesződünk megcáfolásával. Mind a két nehézséget csak úgy tudjuk megoldani, ha felvázoljuk az iskolánkban célszerű egyesületek értékét, irányát és sorrendjét. Ebben az elgondolásban két alapegyesület van. Az es;yik az önképzőkör, a másik a Sportkör. Mind a kettő szakosztályokkal. Olyanoknak írjuk ezt az értekezést, akik nem először néznek szemébe a mai önképzőkör problémáinak. Éppen azért szükségtelennek tartjuk az önképsőkör kialakulásának, vagy mai próbálkozásainak történetét részletesen előtárni. Elég legyen annyit hangsúlyozni, hogy ahol eleven ön képzőköri élet buzog, ez az élet a mai magyar élettel áll legszorosabb összefüggésben. Nem valamilyen lírai, vagy délibábos, frázisos szemlélete ez a mai magyar életnek, hanem komoly iparkodás a magyar önismeretre, helyzetünknek, hibáinknak és erényeinknek, reményeinknek és tennivalóinknak, erőinknek és gvengeségeinknek komoly, kendőzésnélküli, de mégis reményt nyúitó vizsgálata, népünknek, népi értékeinknek magunkba szívása, magas kultúránknak a népi gyökerekbe való elmélyítése, abból való megújítása és kibontakoztatása. A búvárkodásnak, olvasásnak, tanulásnak széles elméleti lehetősége nyílik ezekben az irányokban a magyarságtudomány több száz kötetre rugó és hála Isten nagyobb részben súlyosan komoly, az utolsó 20 év alatt megjelent könyveiben, az élményszerűséget, a lelkesedést, sőt életszerűséget pedig minden önképzőkör ifjúsága számára biztosítják azok a helyi lehetőségek, amelyek felhasználása egészen kézenfekvő és áldozatokkal megoldható. (Pl. Debrecenben regölés a tanyasiak számára s közben megismerkedés a tanyavilággal. Lásd erre vonatkozólag önképzőkörünk beszámolójában a néprajzi szakosztály jelentését.) * Ltnycgesen segítségére jött ezeknek a vizsgálódásoknak saját sokéves próbálkozásunk mellett a székesfehérvári Hunyadi Mátyás kereskedelmi iskola legutóbbi Évkönyvében Szemlér Ferenc: Mi legyen az ifjúsági egyesületekkel c. tanulmánya, mely az egész kérdés problematikáját felvázolja. Nem megoldásokat ad, de gondolatokat ébreszt.