Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1940

31 szabadságharc: világcsoda, de: elvesztettük!!! Zsidók rendezkednek be. A liberális állana csődje: nincs földreform, fontos az adó, a magyar nem tudja fizetni: kivándorol, de befizeti a zsidó (kapitalizmus). A feltámadó országra új feladatok várnak! Megerősíteni a nagy vérveszteségen átment, felhígított magyarságot. Kevesen vagyunk! Okos népesedéspolitikát kell folytatnunk és rendet teremteni kisebbségeinkkel! A szentistváni birodalom hivatására műveltségünk képessé tesz bennünket! E mellett Petőfivel tett hitet az egyik szavaló: „Félre, kislelkűek, akik mostan is még kételkedni tudtok a jövő felett, Kik nem hiszitek, hogy egy erős istenség Őrzi gondosan a magyar nemzetet!" A magyar katona eszményét Szent Lászlóban látjuk megtestesítve. Öt Váradon keresztül sok szál köti Debrecenhez. Az a katonás szellem, amely a levente révén otthont talált intézetünk falai közt, jórészt belőle táplálkozik. Nevét sokat emlegettük ünnepélyeinken. Sírjához is elzarándokoltunk Nagyváradra. Vallásos megmozdulásaink közül különösen kettőt kell kiemelnünk: a november 5-i Szent Imre-ünnepséget és a májusban tartott Patrona Hungariae-ünnepélyt. Mindkettővel az volt a célunk, hogy ne a szabványműsorok számát szaporítsuk, hanem a vallásos élményt elmélyítsük. — Az előadásokon a régi magyar keresztény himnuszokat és énekeket elevenítettük fel, azonkívül a modern életrajzokat is értékesítettük. Iskolánk rendezésében május 18., 19-én zajlott le az év legnagyobbszabású ünnepélye, amelyen az összes katolikus iskolák résztvettek. Évek múltán ismét sikerült „Éneklő Ifjúságot" tartanunk, amely nagyszerűségével és komoly művészetével újabb hívőket szerzett ennek az országos mozgalomnak. Az évek óta folyó magyar nóta-kultusz megkoronázása volt ez a hangverseny. Feledhetetlen látvány volt, amikor felgördült a Csokonai Színház függönye s ott állott a 800 tagú egyesített monstreénekkar, melynek soraiban elemista kisleányok és fiúcskák, fiú- és leánypolgáristák, tanítónőképzősök, fiú- és leánygimnázisták nagyszerű, válogatott serege csillogó szemekkel és kipirult arccal várta azt a pillanatot, amikor a nagy nyilvánosság előtt is bemutathatja tudása legjavát. És a jelenlévő közönség olyan élménynek lehetett tanúja, ami hosszú időkre nyomot hagyott a lelkében. Az első számtól az utolsóig fokozódó tapsorkán jelezte a hangverseny sikerét. Hangversenyünk nagyszerű tanúságtétel volt arról, hogy „nincs szebb dal a magyar dalnál". Meghívónk címlapjára ezt a jelmondatot írtuk: „Dicsérjétek mindenek az Urat!" Valóban, ez a hangverseny fölséges dícséretmondás volt a melódiák szárnyán Annak, akit a~ égi kórusok örökszép harmóniában dicsérnek szüntelenül. Műsorunk a következő volt: Bevezetőt mond: Dr. Bátori József, a piarista gimnázium igazgatója. A hangversenyen szereplő énekkarok: Róm. Kat. Elemi Iskola. Énekvezető: Balogh Lenke tanítónő. Róm. Kat. Polgári Fiúiskola. Énektanár: Csernus Gáspár polg. iskolai tanár. Svetits-Intézet Polgári Leányiskolája. Énektanár: Harmat M. Angéla nővér. Svetits-Intézet Leánygimnáziuma. Énektanár: Vereb M. Aura nővér. Svetits-Intézet Leánylíceuma és Tanítónőképzője. Énektanár: Vereb M. Aura nővér. Piarista Gimnázium. Énektanár: Ákos István piarista.