Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1940

28 nelemfelettiségét. Minden bölcseleti és társadalomtani rendszer hamis és mulandó, ha nem az evangéliumon alapszik. Kétezer év története fényes bizonyság rá, hogy „nincs üdvösség, hanem csak Krisztusban!" Minden ellenkező törekvéssel szemben meg kell őriznünk hüségünket Krisztushoz. Reméljük, hogy az a néhány megtévelyedett „modern" ember egyszer szintén belátja tévedését, Krisztus király elé borul és a hitetlenkedő Tamással kiált majd fel: „Én Uram és én Istenem!" Tény azonban, hogy az elpogányosítás egyes távolabbi, vagy közelebbi kísérletével komolyan kell foglalkoznunk. Ezért mi ilyen gondolatoktól is indíttatva tettük meg minden törekvésünk központjául a történelem királyát: Krisztust. Egy másik őseinktől kapott becses ajándék: a Mária-tisztelet. A magyar nemzet — és ezt bátran mondhatjuk s büszkék lehetünk rá, — jobban tisztelte az Isten Anyját, mint a világ bármely más népe. Magyarország különleges módon volt mindig és az ma is: Mária országa, R e g n u m M a r i a n u m . Legnagyobb magyarjaink törhetetlen hittel és bizalommal lobogtatták szűzmáriás lobogóinkat és ezek az „alázatosan imádkozó, hősiesen harcoló vezérek" (Prohászka) példát mutattak a mi fiainknak is, hogy nemzeti szabadságharcainkat csak ilyen eszményekkel lehet megvívni. Egy népet a hagyomány tisztelete tesz naggyá. Mi a szent magyarok örökségét át akarjuk adni ifjúságunknak. Azt akarjuk, hogy fiaink lelkében az ősi magyar lélek éljen. Azért nem szüntünk meg soha Szent István, Szent Imre, Szent László és a többi hőseink szilárd hitét, szent erkölcséi; ajánlani diákjainknak. Amikor csak tehettük külön ünnepélyeken, gyűléseken hódoltunk szellemüknek. Alighogy Nagyvárad visszakerült a magyar szent koronához, elmentünk, hogy hálánkat lerójuk Erdély védőszentje, Szent László előtt és a szent király ősi városában tettünk fogadalmat, hogy őseink szent hitét és nemes erkölcsét nem tiporjuk lábbal soha, sőt h^ kell kiállunk érte úgy, amint azt a pogányok rettegett ellenfele tette. Mindezekből nyilvánvaló, hogy iskolánk főtörekvése a katolikus magyar férfieszmény kialakítása. Mindig azt tartottuk, hogy nemzetünknek is csak akkor teszünk jó szolgálatot, ha ősi hitünkhöz ragaszkodunk. Csak az a nép boldog, amelynek vannak eszményei és azok vonzani is tudják fiait. Büszkén valljuk, hogy mi ilyen nép vagyunk és ifjúságunk is ilyen. Azért nézünk nagy bizalommal a jövőbe. A mi ifjúságunk tiszteli ősei szent hagyományát, átvette eszményeit, követi céljait, vallja azok hitét, követi szent éltüket, elveti azt az idegen szellemet, amely lábbal tapossa, ami nekünk mindig kedves és szent dolog volt, szembefordul azokkal, akik a magyart azzal akarják elpusztítani, hogy elveszik ősei hitét, nevetségessé teszik erkölcseit és gyilkolják szellemét. Gondot fordítottunk arra is, hogy ifjaink szociális gondolkozásúak legyenek. Ismertettük előttük részletesebben is az evangéliumoknak erre vonatkozó elveit, valamint a híres pápai körleveleket, különösen a Rerum novarum és Quadragesimo anno kezdetű enciklikákat. Gyakorlatilag törekedtünk kialakítani köztük a testvéri összetartást, a kölcsönös megbecsülés és szeretet szellemét. Felhívtuk figyelmüket a közös és társadalmi életben előforduló hibákra. Neveltük bennük az áldozatos, kötelességtudó, kötelességvállaló lelkületet. Ébresztettük lelkükben a hivatástudatot, hogy egyszer majd népünknek önzetlen vezérei, vagy ha kell, munkásai lehessenek. A piarista iskolák Kalazanci Szent József szellemében mindig „ad május pietatis incrementum" működtek. Intézetünk az idén is erősen