Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1940

18 Tovább folytattuk a népi kultúrába való gyakorlati elmélyedést és jelentős eredményekre mutathatunk rá. íme: az eddig megszerzett kincsek megőrzését biztosítottuk és tovább gyarapítottuk a Kodály-körben és a leventeéletben. A tavaly csak egy ünnepélyre beállított magyar tánc tanulást az iskolai tánciskola szerves részévé tettük, a második félévben pedig a leventefoglalkozások keretébe illesztve, valamennyi felsős számára folyósítottuk. Erről tett bizonyságot tornavizsgánk. Az önképzőkör néprajzi osztályába tömörült elit új kincseket gyűjtött, hogy jövőre az is közkinccsé válhasson. A Segélyző Eg y 1 e t-et kiemeltük eddigi merőben tankönyvkölcsönző jellegéből. Még nem bontakozott k'. egész elgondolásunk, de érdemes a vezetőtanár jelentését összehasonlítani a tavalyival. A Segélyzővel kapcsolatos szép kezdeti sikerek teljes egészükben dr. Hegyi Ferenc tanár úr buzgóságát dicsérik. Sikerült „szárnyra kelteni" a mult esztendőben pihenő A e r okörünket. Lukács József vezetőtanár úr iparkodása virágzó modellépítést eredményezett. Az idősebbek közül pedig huszonötén értek el szép eredményeket a vitorlázó repülők között. Ök is bemutatkoztak a tornavizsgán. Az iskola falai között lebonyolított és a Svetits-intézettel karöltve rendezett tánciskolánk sok tekintetben volt eredményesebb az eddigi próbálkozásoknál. A leventeség terén minden iskola számára adva voltak ebben az esztendőben azok a lehetőségek, amelyeket a pedagógus körök tavaly kiharcoltak. Talán nem vagyunk szerénytelenek, ha ezekről a harcokról azt mondjuk : „quorum pars magna fuimus". Tanári karunk példája eleven valóság volt. örömmel mondhatjuk, hogy ez a buzgóság ezidén sem csökkent és arra iparkodtunk, hogy az immár lényegesen jobb lehetőségek között tovább dolgozzunk a középiskolásokra szabott leventeség kialakulásán. Igen messze vagyunk még az elgondolt céltól, de kézzelfogható eredményeink mutatkoztak éppen a különböző ifjúsági egyesületek egy nevezőre hozása, összedolgozása és rendezése terén. Változások a tanári testületben. Mindenekelőtt meg kell emlékeznünk a 41 éves tanári munka után nyugalomba vonuló Kummergruber Emil kartársunkról, aki egész lelkét vitte bele a tanításba és valósággal átlelkesítette tárgyait. Tanári művészetének sajátságos egyéni veretet adott az, hogy úgy tudta berendezni munkáját, hogy a gyöngék el ne ijedjenek és az erősek még többre törekedjenek. A nagykárolyi, váci, rózsahegyi, temesvári, kolozsvári, kecskeméti és debreceni piarista iskolák tanulói ezer meg ezer számra voltak tanúi az ő lankadatlan, öregedő korban is fiatalos lelkesedéssel végzett lelkes tanári működésének. Sokan kaptak tőle hivatást a fiatalabb rendi tanárnemzedékből, főleg kecskeméti működése idején. Szorgos gondja volt a szegénysorsú tanulók segítése. Az iskolán kívül is élénk részt vett a debreceni katolikus hitélet erősítésében. Példátlan buzgósággal megvetette alapját a Debreceni Katolikus Otthonnak, templomot épített a Csapókert szegénysorsú katolikus városnegyedében. Érdemeinek elismerése volt az a kitüntetés, mely püspöki tanácsossá tette. A követésre méltó, munkával teli élet megérdemelt jutalma az a rendfőnöki intézkedés, amely a jelen iskolai évtől kezdve nyugalomba helyezi szeretett kartársunkat. Adja Isten, hogy minél hosszabb időn át élvezze ezt a sok áldásos munkával megérdemelt nyugalmat.