Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1939

16 ságunk jelentős része — ez általános betegsége a könnyűvé vált középiskolának — elszokott a rendszeres munkától. Ez a hittantanításon is érezteti hatását. Ezért az osztályzatokban jórészt szigorúbb mértéket kellett itt is alkalmazni a rendtartás szellemének megfelelően. Erre ellenvetés lehet a szentimentális gondolkodás részéről: jaj, megutálja a fiú a vallást, ha a hittant is megkövetelik tőle. Könnyű válaszolnunk erre a vádra: az Istenszolgálat nem érzelmes ömlengés, hanem kemény munka. Nem Istennek van szüksége ránk, hanem nekünk rá. A hittan tantárgy is,. A hittannak, mint Loíos-tiszteletnek elmélyítésére második tankönyvvé igyekeztünk tenni eddig főleg az álsó osztályok közül a III.-ban és IV.-ben az újszövetségi Szentírást. A fiúkat igyekeztünk rávezetni arra, hogy a Szentírásban többet lássanak mint egyszerű könyvet. Életforrás legyen számukra, értelmük világossága. Ebben az évben is tovább folytattuk legtöbb osztályban a vallásos gondolkodásra való nevelést, a vallásos gondolkodás belerögzítését a magyar élet kérdéseibe. Ezért a IV.-ben egészen rendszeresen megismerkedtek a fiúk a magyar nép vallásos szokásaival. Az erkölcstannal kapcsolatban pedig a fő, erkölcstant érintő nemzeti kérdésekkel, a VIII.-ban összefoglalólag több fontos világnézeti kérdéssel. A vallásos gondolkodás fejlesztését voltak hivatva szolgálni az önképzőköri pályázatok ily jellegű tételei (beszámoló ott), egyes osztályok magyar dolgozat-tételei, a lelkigyakorlatokról írt beszámolók, több osztállyal megíratott következő című dolgozat: Mit gondoltam Istenről kicsi koromban és ma? Ezek közül a dolgozatok közül nem egy egészen egyéni ízű, meleg, bensőséges dolgozat volt. Ugyancsak törekedtek az egyes tanár urak arra, hogy az új utasítások és még inkább a piarista iskola régi hagyományainak szellemében minden szaktárgy keretében — de erőltetés nélkül — utaljanak vallási, erkölcsi problémákra. Ennek a szolgálatában állott az a beszédsorozat is, melyet Pogány János tanár úr tartott a VII.—• VIII.-os diákok számára: A fizika útjai Istenhez címen. Az ezévi exhortációk a tavalyi keretben folytak. A felsősöknek általában dr. Gerencsér István, az alsósoknak pedig dr. Wittman Ádám végezte az exhortálásokat. Ezen kívül résztvettek ebben a munkában a többi tanár urak is, főleg Rassovszky, Klimes, dr. Horváth, Kiss tanár urak. Ezidén is, mint tavaly, a diáklelkigyakorlatot külön, nagyobb keretben rendeztük meg. Két csoportban. A felsősöknek napi 4 beszédet mondott dr. Koszterszitz József, a pesti Szent Imre-kollégium igazgatója, aki szakavatott kézzel vezette a fiúkat végig a fejlődés és ifjúkor alapvető kérdésein. Nagy és szembeötlően hatásos munkájáért ezúton is hálás köszönetet mondunk. Az alsósok lelkigyakorlatát dr. Gerencsér István vezette. A lelkigyakorlat ezidén sem volt „szünet" az ifjúság számára: a beszédek és ájtatos,ságok mellett egyéb összejövetelek is voltak, így itt gyakoroltuk be a liturgikus misét. A diáklelkigyakorlatokkal párhúzamosan a szülők számára ezidén is. megtartottuk a három elmélkedést. Ezt maga az igazgató vezette. A Logos-szolgálat magában nem elég. A Lógósnak mindenki lelkében