Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1939

13 hol abban a mozzanatban próbálkoznak minél jobban eleget tenni az idő kívánta újításoknak. Megelőző iskolai évünk több vonatkozásban is olyan nagymértékben volt úttörő, hogy ennek az esztendőnek célkitűzései jelentékeny mértékben az előző esztendő sínlerakásait folytatták. Mégis voltak egészen új kezdeményezések is és ezért hasznosnak látszik, hogy mielőtt a részletekre rátérnénk, ebben az Évkönyvben is megpróbáljuk legalább címszavakban kiemelni ennek az esztendőnek iparkodásait, — valóraváltott, legalább részben valóraváltott célkitűzéseit. Ezidén sem változott az a meggyőződésünk, hogy a debreceni fiúknak a más vidékeken lakó fiúknál is nagyobb szükségük van arra a szelídítő, a lélekben szinte észrevétlenül dolgozó hatásra, melyet a templom, az Úr Jézushoz való közeljutás eredményez leginkább. Ennek elősegítésére végzett munkánk jórészt folytatása volt tavalyi törekvéseinknek. így a templomi rendet szokásig fejlesztve teljesen rögzítettük (az osztályok helye, a térdeplések ideje és időtartama, a pap be- és kimenetelekor való felállás, a templomba és templomból való vonulás közben a teljes csend), az éneklés terén a vasárnapi miséken a pompásan fejlődő 100 tagú énekkar, hétfőn, szerdán, szombaton a főoltártól vezényelt egész ifjúság énekli most már jó tudással a Szent vagy Uram dallamait és kórusait, pénteken csendes imádkozás, kedden és csütörtökön a liturgikus mise együtt-imádkozása alakult ki. Ezidén is folytattuk a két vallásos ifjúsági kör munkáját, a lelkigyakorlatokat a tavalyi kitágított keretek megtartásával és ismét a szülők bevonásával bonyolítottuk le. Mindezek kialakult, lerögzített, síneken futó megvalósulások. Csak hosszabb idő múlva igér gyümölcsöt a gyóntatásnak a diákmisék alatt való rendszeresítése és így a kötelezőn kivüli szentségekhez járulás széles körben való elterjesztése. Egészen új kezdeményezése ennek az esztendőnek a liturgikus mise, amelynek megtanulása a lelkigyakorlatok alatt történt, gyakorlása a keddi és csütörtöki diákmiséken folyik, de ma még nem elég szép és tökéletesítésre szorul. Minden középiskolás diák levente lett ebben az esztendőben. A mi fiaink is. Elmondhatjuk azonban, hogy a leventemunkát — hála közvetlen és távolabbi felsőbbségeink megértésének és nagyszámú tanárunk önzetlen fáradságának — az egész országban egyedülállóan és a jövő évre vonatkozólag minden iskola számára szóló útmutatással sikerült megoldanunk. Az igen sok munkát és energiát kívánó munkáról az Évkönyv más helyén részletesen beszámolunk. Hosszas és szélesen kiterjedt munkát folytattunk abban az irányban, hogy ifjúsági egyesületeink működését egységesítsük, a tanulást és a diák életének egyéb mozzanatait harmóniába hozzuk. Ezen a téren a munkálatok még folyamatban vannak. A megelőző esztendőknél lényegesen többet törődtünk vidékről bejáró tanulóink ügyeivel. Ez a törődés sok eredményt mutat fel, de vizsgálódásaink odavezettek, hogy a lényegbe vágó változás csak akkor fog bekövetkezni, ha sikerül olyan félinternátust szervezni, amelyben a fiúk este 7