Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1937

8 Szentévi zarándoklás Esztergomba. Tavasz ... tavasz ébredése .. . természet feltámadása ... Erről susognak a Szent Anna utca félszázados juharfái. A zöldülő lombokon besurran a napsugár, s aranycsíkjai nagy barna árnyékokat rajzolnak a mozgalmas piarista gimnáziumra. Az iskola környéke a lármától visszhangzik. A tarka diáktömeg, mint megriasztott hangyaboly, ide-oda hullámzik. A járókelők szinte meghökkennek, mert a Nagytemplom magas toronyórája még csak negyed 11-et mutat. A korai kijövetel okát azonban csakhamar megtudják az alsósoktól, akik nagyloholva, egy-két szóval elárulják, hogy az esztergomi kirándulásra készülünk. A kirándulás célja tulajdonképpen zarándoklás lesz a Szent Jobbhoz, és az esztergomi bazilika megtekintésére. Jó félóra múlva már útrakészen áll a zsibongó, mintegy 220 főnyi diáksereg. A csengő éles berregésére osztályonkint katonás rendekbe sorakozunk, s búcsút mondunk az Alma Mater falainak, dc csak néhány napra. A kígyózó menet élén magas termetű felsős lengeti a háromszínű zászlót, a tanárok pedig az osztályok oldalán haladnak. Kicsik és nagyok, kimért taktussal masírozunk végig az utcákon. Öregebb bácsikák szinte földbe gyökerezett lábakkal bámulnak bennünket, mint a jövő reménységeit s a mostani zavaros helyzetre gondolva, akaratlanul is könny szökik szemükbe. Mi pedig büszkék vagyunk erre! Lábunk alatt kopog a kő, reng a talaj, csupa erőt, izmot, keménységet érzünk magunkban. Hát van-e párja a magyar diáknak! Az állomáshoz érve, a szülők legnagyobb része kinn várakozik, hogy utolsó istenhozzádot mondjon kedves csemetéjének. Amíg elhelyezkedünk, a vízgőz lassú sistergéssel csurran a vonatkerekek alá, mintha fáradt ember verejtéke volna. Pedig a nagy erőfeszítés, a hosszú út még a vonat előtt van. Hirtelen éles füttyszó reszketteti meg a léget. A mozdony lüktet, pöfög, majd megrándul a kocsik vonagló teste, s a halkan összecsörömpölő ablakok jelzik, hogy a vonat megindult Budapest felé. Néhány búcsúszó, integetés, s aztán megválunk Debrecentől... (Ebből a beszámolóból helyhiány miatt a budapesti napokat kihagyjuk.) ... A hatalmas ablakokon aranyragyogással özönlik be a kelő nap sugára. Elönti a hálót, s csillogva-villogva sziporkázik a vaságyak szélén. A fény és szín nászi pompájában lelkünk a gyönyör himnuszára lel. A nap aranykévéiből az Élet, a Május mosolyog felénk.