Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1937

30 rendház főnöke, Szüts Ferenc Magyaróvárról, Horváth István Tatáról, Hesz Ödön és Botár Csaba Imre dr. a Kalazantinumból foglalták el. A kegyestanítórend főnöke ezenkívül óraadó tanárként alkalmazta Juhász Istvánt és Mihályi Józsefet, aki Istenben boldogult Kemény János kartársunk katedráját foglalta el, továbbá Rimóczi Józsefet, a helybeli rőm. kat. polgári iskola rajztanárát. 3. Tanári értekezletek. Első módszeres értekezletünket szeptember 13-án tartottuk. Ezen az igazgató adott irányelveket a megkívánt újfajta tanmenetek elkészítésének módjáról. Második módszeres értekezletünket február 10-én tartottuk. Ezen az igazgató beszélt arról, hogy a piaristaság mennyiben alkalmazkodjék a gyakorlati irányú neveléshez és tanításhoz, továbbá előadást tartott az ifjúsági exhortációról. A többi értekezletet, amelyet a Rendtartás ír elő, a megfelelő időben mindig megtartottuk. 4. Valláserkölcsi nevelés. Nem egyszer hallani a szülők ajkáról: azért adják gyermekeiket piarista iskolába, hogy ott egész emberekké neveljék őket. A szülők is tehát elsősorban a tanítás mellett a nevelésben látják azt az értéket, amely iskolánkat kívánatossá teszi a szemükben. Nagyon jól tudják, hogy a vallásos szellemű családi nevelésnek méltó folytatása a szerzetesiskolai nevelés, amely nemcsak tudományközlésből áll, hanem a fogékony gyermeki léleknek alakításából is. A tudománnyal együtt a gyermek magába szívja a vallásos világnézetet, és ez adja meg neki a lelki kiegyensúlyozottságot, amely az igazi férfi és egész ember legjellemzőbb sajátsága. Minden diákunk lelkébe mélyen bele szeretnénk vésni a Szent Pál-i hitet: „Scio cui credidi et certus sum." Mi tudjuk, kinek hiszünk és ezért bátran és határozottan törünk célunk felé és minél jobban tombol világszerte a harc Krisztus keresztje ellen, annál magasabbra emeljük mi azt, mert egyedül Benne látjuk az emberi haladás zálogát, emberségünk megnemesítőjét és az igazi élet kimeríthetetlen forrását. Megtanítjuk fiainkat arra, hogy Istent nélkülözni nem tudjuk, és aki Isten ellen fölveszi a harcot, az előbb-utóbb elbukik az élet küzdelmeiben. Nem akartuk, hogy a hit növendékeink lelkében csak elvont fogalomként szerepeljen, hanem hogy életet alakító erővé fejlődjék. Ezért minden alkalmat megragadtunk, hogy a vallásosság külső megnyilvánulásainak a szépségeit is érzékeltessük velük. Erre kiválóan alkalmas volt az eucharisztikus világkongresszus a maga nagyarányú előkészületeivel és mindenkit magával ragadó fényes ünnepségeivel. Általában egész valláserkölcsi nevelésünk középpontjában az Eucharisztia állt.