Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1936

23 Dr. Jakabffy Kálmán, a Váci Piarista Diákszövetség ügyvezető-alelnökének beszéde 1937. február 2-án a Calasanzi ünnepélyen. A Debreceni Piarista Diákszövetség megtisztelő felkéréséből nekem jutott a kellemes küldetés, hogy e díszes közönség és a gimnázium tanulóifjúsága előtt az elsőnek alakult Váci Piarista Diákszövetséget képviseljem és annak részéről az ünnepi beszédet mondjam. Ezen minőségemben kedves kötelességemnek tartom őszinte nagyrabecsüléssel köszönteni a gimnázium szíves vendéglátó főtisztelendő igazgatóságát és tanári karát, meleg, testvéries szeretettel üdvözölni a Debreceni Piarista Diákszövetséget, hogy ezen kitüntető figyelmességével oly hatékonyan előmozdítja a testvér diákszövetségek közötti kapcsolatok elmélyítését. Boldog örömmel szólok az iskola tanulóifjúságához, amidőn részükre tolmácsolom a képviselt Váci Piarista Diákszövetség különösen bensőséges és meleg üdvözletét. A nemes piarista rend homlokára annak Szent Alapítója: Calasanzi Szent József ezt a jeligét tűzte vezérelvül: „Ad maius pietatis incrementum". Megállapította ezzel a piarista iskola jelszavát, mely a „pietas", vagyis az áhítat és a kegyelet. Müveit ember előtt közismert, hogy a római szellem, amely művész volt a kitűzött célok megvalósítására irányuló energiák megteremtésében és helyes beállításában, amely csalhatatlan volt az igazi értékek felismerésében, ez a praktikus római szellem a gyermekeket a lehető legmagasabb piedesztálra emelte, mert azt a jövőbe, a nagy ősök verejtékes munkájának fennmaradásába, a nemzeti hivatás betöltésébe, vagyis az enyészettel szemben az életbe, a virágzásba, a fejlődésbe vetett remények k

:rályának tekintette. Ez a római szellem ezt a meggyőződését a gyermek ezen ritka megbecsülésében külsőleg akként dokumentálta, hogy a gyermekekkel tizenhét éves korukig bíborral beszegett ruhát, tógát viseltetett. Mindez azonban puszta külsőség volt, mert a gyermek igaz szeretetét és megbecsülését az Úr Jézus hozta le a földre és tette azt egyetemes törvénnyé, aki a gyermeknek nem a testét, hanem a lelkét öltöztette fényes királyi köntösbe. Midőn az erkölcsileg porba omlott római világ kapui előtt örök szép tanításai elhangzottak, amelyek azt hirdették, hogy Krisztusban mindannyian egyek és így testvérek vagyunk, akkor egy magasabb, harmonikusabb élet alapzatára segítette fel az emberiséget és azon az alapon, abban a magas életrendben a legdíszesebb, a legszebb helyet a gyermeknek jelöli ki.