Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1936

13 tában eltöltött áldozatos munkájáról a következő lelkes, szép beszédben emlékezett meg: „Immár több, mint két évszázada, még az egész Nagy Magyar Alföld s így Debrecen városa is az alig elmúlt törökdúlás nyomait viselte magán, pontosan 1719-ben megjelent itt, a Szent Anna és Varga utca sarkán, nádfedeles házikók között egy fiatal, akkor még nem is harminc éves szerzetes, egy csendes járású, szelíd szavú, poéta-lelkületű férfiú, egy piarista tanár, Szlopnyay Elek. Messziről, akkor még nagyon messziről, a Kárpátok kék, égretörő bércei közül jött e hatalmas rónaság keleti végébe; megszokott hegyei közül neki idegenszerű vidékre. Akkor még izzott a parázs, amely az európai vallásháborúk lángjai után maradt vissza, akkor még katolicizmus és reformáció két ellentétes világszemléletet jelentett. A város híres, nyakas kálvinista lakosai, a büszke civisek méltán emelhették fel csodálkozva a fejüket: — „Mit keres nálunk ez a fekete reverendás pap, ez a fiatal kegyesrendi páter, nálunk, a kálvinista Rómában, ahol még lámpással is alig lehet katolikus embert találni?!" A magányos piarista azonban nyugodtan lépdelt a kérdő, sőt talán néha rosszaló tekintetek között. Mert, ha lelkében egy magas misszió tüze égett is, ha mint úttörő jött is, ha küzdelemre fel is volt készülve, a krisztusi hagyománynak abban a csodálatos szellemi vértezetében jelent meg, amelynek jelszava a „pax vobiscum", béke veletek. Mert mint a Calasanzi Szent József kegyestanítórendjének tagja, hivatásával, munkájával és személyiségével kiválóan alkalmas volt hitvallásunk legbékésebb, legderűsebb, legszociálisabb oldalának kidomborítására, amely a nyugodalmas földi jólétet követeli minden halandó számára. A Szentírásban lefektetett örök érvényű tanításnak ugyanis kétségkívül két oldala van: Az egyik az absztrakt, az elvont, a túlvilági, a részben m

;sztikus, amelyet a véges emberi elme fel sem foghat, meg sem érthet. A másik a konkrét, a materiális, az anyagi, amely a legtökéletesebb, a krisztusi elgondolás alapján szabályozza a földi létet s így az élet valódi gyönyöreit nyújtja mindenkinek: a jóságot, a megnyugvást, a megbocsátást, a megértést, amire mind olyan nagy szüksége van ennek a nyugtalan emberi léleknek, valamint a derűt, a napfényt, a test és lélek egészségét és kultuszát, a tudást, ami mind ehhez a nagyon is szükséges megbéküléshez vezet. Calasanzi Szent József felismerte az isteni tanításnak ezt a mély jelentőségét. Megértette, hogy a földi boldogság kulcsa szegény és gazdag számára egyaránt a művelődés, az írás-olvasás tudománya, az értelem felgyújtása, amely k'nyitja egyik ember