Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1932

5 A füstös falakon fényképek, festmények sorakoztak a leg­tarkább színpompában. Valamennyi egy-egy vidám kaland bol­•clog emlékét idézte a múltból a jelenbe. Némelyik szobában, különösen, ahol rektoriét járt idősebb diákok tanyáztak, vinkót is tartottak, mivel a víz rossz volt. Nádszálakat dugtak a hordóba s ugy szívogatták az italt. Oly kor előkerült a flóta, a gitár (a hegedülést akkor még cigány­hoz illő mesterségnek tartották) ; összeverődött a banda ; szólott a zene. Néha valóságos hangversenyeket rendeztek. Akik nem elegyedtek a zenébe, azok az összefaragott asztalon kártyáztak vagy az ágyon végigfeküdtek s eregették hosszúszárú mészkő­pipáikból a bodor füstfelhőket. ífc % ifc Az előadásokat a kollégium nem sokkal előbb újjáépí­tett déli részének darabosutcai szögletén : a mai hírlapraktár­ban hallgatja. Ott ül szerényen a »Bagoly« teremben, hosszú fekete tógában. Idegennek érzi magát a 131 diák közt. Szellemi •éhség csigázza. Hiába hangzanak a tudós professzorok ajkáról a különféle tudományok, Arany sóvárgó lelkét nem elégítik ki ; mindig olyasvalami után vágyik, amit nem tanítanak e tudós férfiak. Vonzza a tudomány. Különösen a tudás vége csábítja. Mintha rögeszméje volna, hogy tisztába kell jönnie mindennel, mindent kell tudnia. Ráadja magát a mindent-tudás megszerzé­sére. Keleten keresi a titkok mélyét : a Zend Avesztában, a Korán-ban. E vágyait talán Zákány keltette fel, a kollégium fiatal tanára, ki ekkor adta az »emberi test és értelem rövid ismertetésé«-t. Vágyai támadnak. Hiába nyomja el őket. Csak előkívánkoz­nak. Sokszor el-elgondolkodik. Elengedi képzeletét. Bejárja a légkört, megfutja a bolygók útját. Unalommal tanulja a mathesist. A tanítás nem lehet ered­ményes, hiszen sokan voltak s Arany ezenkívül rövidlátó volt : a legszebb képlet szürke foltként tünt fel előtte. A száraz képle­tek elrettentik s a tiszta mennyből a porba rántják. Ezt a tudo­mányt, a »közönséges s általános vagy betüszámvetés tudomá­nyáét Karika János szenior, publicus praecepíor adta elő. Pajkos diáktársai olykor tréfát űznek vele. Mikor messze­látón vizsgálják a csillagokat, egyik lurkó a cső elé akasztja sapkáját. Arany hiába erőlteti szemét : a sötétség nem oszlik. A természetet a maga valóságában szerette volna megis­merni. He ehelyett a könyvekből kell magolni a kövek és virá­gok neveit. Kerekes, akit a pétervári akadémia is meghívott tanárának, magyarázta Werner alkotmánya szerint a »kőfaj- s hegyalkattudomány«-t. Kerekes szerény, beteges ember volt. Óráin a diákok apróbb-nagyobb csínyeket követtek el. Megtör­tént, hogy tanítványainak valami ásványdarabot mutatott s mire ez visszakerült, brugó-vá változott. (Brugó = krumplis fekete kenyér.) Érzékeny lelkét a kollégiumi tanítás, bármennyire magas fokon állott is, nem elésríti ki. Szorgalma lankad. Érzi, hogy gúzsba szorítják tehetségét : megakadályozzák a korlátok közül való kiemelkedést.

Next

/
Thumbnails
Contents