Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1932

lót. De igaza van William Sternek, hogy az intelligencia a lelki •élet egész területével összefügg, az intelligensebb ember adott érzelmi és akarati föltételek mellett mindenben többet produkál a kevésbbé értelmesnél, viszont alapvető igazság az is, hogy a lelki élet legfőbb indítója mindig az érzelmekkel átfűtött akarat én nem az intelligencia, hanem ez utóbbi: a jellem adja meg az egész ember életét. 10. Tanulmányi kirándulások. Az általános pénzhiány következtében többnapot igénylő tanulmányi kirándulást nem rendeztünk. Szorgalmasan jártuk ellenben Debrecen közvetlen és távolabbi környékét. Közülök legsikerültebb volt a május 20-i hortobágyi kirándulás, amelyről dr. Varasdy László tanár úr a következőkben számol be. Intézetünk ifjúságát nagy izgalom, kíváncsiság és érdeklődés szállta meg, amikor megtudták, hogy az alsó osztályosok a Hortobágyra mennek. Hogyne érdeklődtek volna, hiszen a debreceni diákság nagyrésze még nem látta a híres pusztát. Izgalommal lestek ennek következtében az időjárást, amely bizony* ebből a szempontból az egész hónap folyamán nem a legkedvezőbb volt. Végre május 20-án elérkezett a várva-várt nap ! Reggel 8-kor a Nagyállomásról külön motorosvonattal elindult 212 kis diák. Alig hagytuk el a vágányok útvesztőjét, máris úrrá lett a jókedv és vidám hangulat. Kisebb csoportokban énekeltek, tréfálkoztak. Voltak azonban szép számmal, akik élvezték a szinte végnélküli síkság sajátságos szépségét. Egy-két élénkebb képzeletű pedig még délibábot is akart látni. A látóhatár szélén elmosódó akácfákat gondolta annak. Másfélóra vonatozás után megérkeztünk a Halastavakhoz. Itt az egyik I. B. osztályos kis diákunk atyja, dr. Bauer Endre állatorvos úr fogadott és kalauzolt. Rövidesen előadta a tavak készítésének történetét, ismertette a vízszállító berendezést és a halak gondozásának módját. Szemléletes előadásának befejezéséül halfogást rendelt el. Figyelő szemmé változott mindenki. Minél jobban feszült a háló, annál nagyobbá vált az izgalom. A félméteres harcsák láttára pedig feledhetetlen ujjongás szállta meg az egész sereget. Közben a Nap megszokott pályáján a delelőfelé járt. Kis motorosunk nyugtalankodni kezdett. Mély szirénája hívta újra a diákokat. Felszálltunk, hogy alig egy negyedórás út után a Nagycsárdánál elégítsük ki mindjobban jelentkező éhségünket. Az ebéd szokatlanul rövid volt, hívott ugyanis az üde zöld pázsittal takart puszta a maga jellegzetes gulyáival, méneseivel s szótlan, napbarnított embereivel. Nekünk, városlakóknak különös, eredeti világ ! Tele száz meg száz látnivalóval. Csoda-e, ha az idő múlik, pedig még játszani is akarunk. A nap hátralevő részét ennek szenteltük. Délután meglátogatott az igazgató úr, s fényképezőgépén nem egy humoros diákjelenetet örökített meg. Hat óra tájban különvonatunk újra nyugtalankodni kezdett. Mintha bizony észrevette volna, hogy lankad az erő és a kitartás. Csakhamar elhelyezkedtünk, s miközben hallgattuk Udvardy Miklós IV. A. osztályos tanuló kis előadását az egykori elpusz-