Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1931

22 Bakó János az alapító levél értelmében oly feltétel alatt tett le 23,333 forint és 20 krt, hogy a piaristák kötelesek Debrecenben az elemi tanulmányokban az oktatást vezetni, az ifjúságot a nyilvános egyházi körmenetekre kísérni, az alapító lelki üdvéért naponta egy szent misét bemutatni. A piaristák letelepítése tehát befejezett ténnyé vált, megélhetésük biztosítva volt. A piaristák megtelepedése Debrecenben új korszakot jelent a katolicizmus, a kat. hitélet terén. Komoly hivatásukat tartván szem előtt, szerényen és lelkesedéssel fogtak hozzá nehéz munkájukhoz, kerülve az erőszakos vallási villongásokat és okosanbölcsen alkalmazkodtak az adott helyzethez, a helyi különlegesviszonyokhoz. Nem is lehet az évkönyvekben olvasni, hogy a városi elöljárósággal, vagy közönséggel bármilyen összeütközésük lett volna. Bár a piaristák tulajdonképpeni hivatása a tanulóifjúság vallás-erkölcsi nevelése és tanítása volt, itt Debrecenben még a lelkipásztorkodással is kellett foglalkozniok. Természetesnek találja tehát a rend kormánya, hogy segítséget küldjön Szlopnyai Elek mellé. Közben megkezdődött a társház építése Bakó János alapító költségén. Serényen folyt a munka, amikor Nagyváradról lesújtó hír érkezett. Bakó János, a nagylelkű alapító meghalt. Nagy veszteség volt ez a debreceni piaristákra. Az ő költségén kezdett ugyanis épülni a társház, mely ilyenformán az eredeti tervrajztól eltérően kisebb alakot kapott, mert mint egy fennmaradt kép mutatja, a templomot négyszög alakban körülvette volna. A templom alapkövét, gróf Csáky Imre bíboros-érsek bőkezűségéből, 1721 július hó 26-án, Szent Anna napján tették le nagy ünnepélyességek között, melyeken már a tanulóifjúság is részt vett, sőt Konstantin tanár által e célra szerkesztett színdarabot is adott elő ezen címmel : Redivivus e cinere Phoenix, sive felix reflorescentis Patriae status. 1724-ben gróf Csáky Imre bíboros-érsek és püspök nagy papi és világi kísérettel Debrecenbe jött, hogy az építkezési munkálatokat megtekintse és a jelentkező híveknek, katonáknak és tanulóknak pedig kiszolgáltassa a bérmálás szentségét. Ugyanekkor február hó 15-én letette a szentély részére az alapkövet azzal a meghagyással, hogy a templom falai a társházéval összeépíttessenek s így a templom nem plébániai, hanem piarista templomnak tekintessék. Egyébiránt évkönyveink szerint gróf Csáky Imre határozottan kijelentette, hogy nem a katolikus hitközség, hanem a piaristák számára építteti a templomot, bár egyelőre ít. debreceni és vidéki hívek lelki ügyeinek gondozását is a piarista atyákra bízta. A parochia végleges átadása csak 1730-ban történt, miután a nagyváradi püspök a piaristáknak messze vidékre kiterjedő pasztorációjával nagyon meg volt elégedve. Az átadási oklevél szerint gróf Csáky Imre bíboros a debreceni parochián kívül a piaristákra bizta még Kis-Pércs, Monostorpály és Derecske községeket, mint filialékat az összes jogokkal és terhekkel. A piarista atyák buzgó míiködését a nagy főpap azzal is elismerte, hogy a debreceni egyházat a saját joghatósága alá