Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1931

16 kelti fel bennünk a magyar nemzeti érzést, amely mindenkor legfőbb értékünk volt s amely ezeréves országunk fennállását biztosította. A költői bit bizonyságával zeng felénk az örök történelemfilozófiai iga.zság: »Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért...« Mert annak a nemzetnek, amelynek ilyen halottai vannak, ilyen múltja van, bármily gyászos is legyen jelene, jövendőjének az elmúlt nagyság fényében kell ragyognia. Tudom, érzem, hogy ők nem haltak meg hiába, mert van »isteni, örök igazság,« mely az annyit szenvedett csonka hazát iijra nagygyá és boldoggá fogja tenni. Szent István Magyarországa fel fog támadni és a mi hőseink nevének örök dicsősége lesz! Nem esünk kétségbe a jövő felett, erőt merítünk az ő önfeláldozó hősiességükből és bátran, testünk és lelkünk teljes erejét ajánljuk fel édes hazánk újraépítésének szolgálatába. Mint reménysugár jelenik meg előttünk az a történelmi tanulság, hogy az a nép, amely zászlajára olyan magasztos eszméket írt, mint az önfeláldozás, önzetlenség, kötelességtudás és igazság, nem dőlhet meg még tatárjárások és mohácsi vészek súlya alatt sem. Ezek az eszmék azok, amelyek a ránkkényszerített gyászos béke terheitől is meg fognak szabadítani. Kedves Piarista Diáktestvéreim! Hősi halottaink nem szorulnak rá, hogy dicsőítsük őket. De nem is siratást, hanem hitvallást várnak tőlünk. Hitvallást az emberi lélek halhatatlanságáról és arról az igazságról, hogy vannak istenkézzel teremtett földi értékek, amelyekért még legnagyobb kincsét: az életét is feláldozhatja az ember. Az a mi tartozásunk velük szemben, hogy áhítattal emlegessük neveiket és adjuk meg nekik a halhatatlanságot. Amíg beszélünk róluk, amíg elsuttogjuk egyszerű neveiket, addig élnek, addig elmulhatatlanok, mert meghalni csak azok tudnak, akiket elfelejtenek. Adjuk meg nekik a hősök jussát! Tegyük őket örökéletűekké. Kedves Diáktestvéreim! A hősök emléke azonban kötelez is Benneteket. Erről az emléktábláról a halottak szólnak hozzátok és arra intenek, hogy mindenkor és minden körülmények között teljesítsétek kötelességeiteket. A mindennapi feladatot végezzétek el lelkiismeretesen, mert ezeknek teljesítése tesz titeket alkalmassá majd felnőtt korotokban nagyobb feladatok végzésére. Tanáraitok, a jó piarista atyák, akik soha nem lankadó buzgalommal fáradoznak tudásbeli és lelki kiképzésieken, szintén ezt kivánják tőletek. Fogadjátok az ő tanításaikat jó lélekkel, mert ők acélozzák meg lelketeket, hogy majd ha kikerültök ennek az iskolának falai közül az életbe, az idők minden viharával szemben megálljátok helyeteket. Ti vagytok a jövő reménysége. Ti vagytok hivatva a haza újraépítésének nagy munkájára. Ha átérzitek ennek a reátok nehezedő kötelességnek nagyságát és fontosságát, akkor ennek teljesítésére komoly és céltudatos munkával fogtok felkészülni. Dolgozzatok kitartással, mert csak kitartó munkával építhetjük fel Nagymagyorországot, csak így remélhetjük hitünk megvalósulását, hogy kiderül a most még sötétfelhős magyar ég, eljön a magyar Feltámadás, amiért »buz,gó imádság epedez százezrek ajakán!«