Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1930

Nagy fájdalommal s mély részvéttel osztoztunk a ref. gimnázium ama gyászában, amely Debreczeni Ferenc tanár, a IX. cserkészkerület parancsnokának tragikus halálával érte a testvérintézetet. Az egész tanári karunk és ifjúságunk jelen volt temetésén, amelyen a magyar cserkészet egyik igaz apostolát s lelkes munkását könnyező szemmel s vérző szívvel tettük sírba. Erről értesítőnknek a cserkészetről szóló rovata számol be. Az intézethez való ragaszkodás és hála érzésének jó példáit látta ifjxiságunk a debreceni piarista diákszövetség tagjainak intézetünkben rendezett ünnepi összejöveteleiből. A diákszövetség minden alkalmat megragadott a jövő nemzedék lelkében e nemes érzések erősítésére. Ezt a célt szolgálta az intézetben a diákszövetségi összejövetel, amelyen a piarista neveléshez váló ragaszkodás, a testvéri együttérzés szép méltánylásra talált. Az öregdiákok az intézet minden ünnepén részt vettek. Az évzárón dr. Gívai Béla ügyvéd mondott beszédet az életbe induló ifjúsághoz. A diákszövetség az önképzőköri pályamunkák jutalmazására 200 P-t adott. Havonként megújuló testvéri összejövetelein, különösen Pohl Ferenc kertészeti felügyelő, öreg diáktársunk kezdeményezésére a szegénysorsú növendékek számára gyűjtést indított. Szövetségünk nagy ünnepe volt május 7-iki összejövetele, amelyen vitéz Sipos Árpád altábornagy, vegyesdandárparancsnokot, dr. Hadházy Zsigmond főispánt, dr. Vásáry István polgármestert s dr. Bálás Károly máv. üzletigazgatót szövetségünk dísztagjaivá választottuk, hogy a tekintélytisztelet és a közös nemzeti ideálokat tanító magyar iskolák szellemi rokonságának kifejezést adjunk. Ezen célból, a magyar öregdiákok összetartozásának nemes gondolatából indultunk ki, amikor a ref. diákszövetség és piarista diákszövetség egymás összejövetelein s közgyűlésein megjelentek s a magyar testvéri érzésnek felemelő beszédekben kifejezést adtak. A diákszövetség közgyűlését 1930. június 27-én tartotta. Az öreg diákoknak ifjúságunkhoz intézett tanítóoktatásait a következőkben adjuk. DICZIG G1ÍZA. BESZÉDE 1930. NOVEMBER 3-ÁN A HÖSÖK EMLÉKMÜVÉNÉL. N ovember a halottak hónapja. Mily fájdalmas s frissen ====: sajgó meleg emlékekkel borul a lelkünkre a mi kedves |Ui; elköltözötteinknek ez a lombhullató hava. A sárguló levelek között meghúzódik a mi magyar bánatunk. Az ősz ráült a magyar földekre, csípős szellőjéből kiérezzük a tél viharát, megaggott formájából a természetnek bekövetkező halálát. Az ősz szimbóluma lett a magyar sorsnak. Itt ezen az összeszabdalt kis magyar földön, amelyet meghagytak nekünk, oly sötét a magyar jövendő. A nemzet élete körül még sohasem ólálkodott annyi beláthatatlan veszedelem, mint a mai időkben. Az -életformák minden változatában egyebet se látunk, csak nyűg-