Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1930

adás becsülete, a gyermek s ifjú és iskola negyven év multán sem lohadó szeretete, a fáradhatatlan kitartás és lelkesedés é.s' hangtalan engedelmesség, amely tulajdonságokkal felvértezetten, szerényen és eredményesen dolgozott. Negyven esztendő diákserege — ma már javukrésze férfi a javából, talán fáradtan, csalódottan vagy csalódástváróan — néz ma öreg szerzetes testvérem s nyugalomra hajló munkatársam feléd, hogy az élet délutánján, az alkony, a nyugalom felé való haladásodban munkádért s nevelésedért köszönő üdvözlésüket s hálás szavukat kiáltsák feléd a jelen gyermektanítványok csilingelő zsivaja s köszöntése közé. Imitt-amott hősi halottakat takaró sírhantokon is megrezdül a fű szála s a hazafias kegyelet ültette virág, hogy hálát mondjon tanításodért, nevelésedért, amely őket a hazáért való hősi önfeláldozás gyönyörű haláláig vezette. Ünnepelünk ! így éltél, így tanítottál és nemzedékek háláját, talán tanítványaid unokáit látod magad körül örvendezöen feléd tekinteni - tisztelettel köszöntünk. A sivár jelenben az a mi vigasztalásunk, hogy megtettük mindazt, amivel tartó zánk ! S Vittkó József ebben példaadó mesterünk. Mióta az is kólába először belépett, a mai napig a magyar nevelésügynek hűséges napszámosa volt. A negyven esztendőből egyet-egyet Rózsahegyen és Nagykárolyban, kettőt Veszprémben, hatot Nagykanizsán, harmincat pedig Debrecenben töltött a piarista iskolában. Milyen volt pedagógiája — az előbb elmondottam. Főirányelve volt az a mindent átfogó szeretet s ebből fakadó szelídség, amellyel tanítványait megnyerte. Ezt el nem felejtette egy diákja sem, annak emléke mindegyik lelkében erősen, kitörülhetetlenül bevésődik. AGÁRDI LÁSZLÓ. De. BALTAVÁRI 3ENÖ. egyedszázad eltöltése a hivatásos munka terén sem csekély idő. Ha a fizikai munkásnak is megemlékeznek manap a Imszonötéves becsületes helytállásáról, ez a tisztes elismerés .joggal kijár az iskola napszámosának is. A tanárvilág mostoha társadalmi helyzete ugyancsak kötelességünkké teszi huszonöt év óta működő tanártársunkról a megemlékezést, mert nekünk minden érdemet észre kell vennünk, amelyet a világ ritkán ismer el, amely az ifjúság nevelése körül a tanárok lelkéből kisarjad. Nehéz foglalkozás a tanítás a diák példaszó tanúságtétele szerint, amely évszázados tapasztalat igazságát sűríti, de nehéz azért is, mert a pedagógia az a terület, amelyen mindenki biráló erőnek s szakembernek érzi magát. Ha e sok igaztalan kritikával szemben a pedagógia munkásait megköszüntjiik nehéz hivatásuk ötödik lustruma alkalmával, a kollégiális érzés s az igazság egyaránt igazolja megemlékezésünket, Jgárdi László Vác, Veszprém, Léva, Rózsahegy, Kecske mét és Debrecen piarista iskoláiban töltötte el az elmúlt buszon-