Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1930

K ooooooooooo eni is olyan borzasztó az a halál ! Ez a felkiáltás röppent el ajkamról, amikor ez év februárjának egyik estjén Siimeghy József öregdiák testvérünket meghalni láttam. Mert az iskolánk falain belül, tanácstermünkben, néhány pillanat alatt halt meg Siimegliy József. Ahol legszívesebben élt, ahol oly sok jót tett az emberek érdekében, - ott érte utói a halál, a Szent-Erzsébet Egylet választm. ülésén. A katona a harctéren, a jótékony lélek a jótékonyság gyakorlásának tervei között sóhajtja ki életét. Mire hozzáfutunk, ajkán kiszállt nemes lelke s az üdvözültek örök mosolya váltotta fel az arcán az élet tekintetét. Lótás-futás pár percre körülötte — hátha, mégse — hiszen pillanatokkal előbb beszélt... Hiába! Az Ür jó fiát a földi létből könnyedén emelte át az örök életbe. Halálának elmondásával már jellemeztük is Siimeghy Józsefet. Utolsó pillanatai olyanok voltak, mint egész élete. Öregdiáktestvérünk élete egy folyton égő áldozat volt. Nincs városunknak jótékonysági egyesülete, amelyben komoly és tevékeny munkát nem fejtett volna ki. S a halála alkalmával megnyilatkozó részvét, a sírját körülálló tömeg legbeszédesebb emléke volt s marad örökre annak, hogy Siimeghy József példás életével mennyi tiszteletet szerzett nevének. S mikor e sorokat történeti hűséggel papírra vetjük, nem az az elv vezet bennünket, hogy a holtakról csak jót szabad mondani, hanem a tiszta igazság, mert igaz emberről szólunk. Ismerte őt az egész város s ő is ismerte az egész várost. Élő lexikona volt Debrecen társadalmának. Ezt a nagy ismeretet úgy szerezte meg, hogy minden jótékony egyesületben dolgozott s a dalárdáknak mindig buzgó tagja volt. Azután kellett menni, ha valamit rendeztek, terveztek — amit megboldogult öreg diáktársunk mondott. S ő minden jónak és szépnek munkása volt — azért találkoztunk vele mindazon helyeken, ahol jót és szépet terveztek és tettek az emberek. Nem volt nagy állása. Ha e szerint mérnök személyét, egyszerű embernek tartanok. Tanárnak készült — ez is ideális lelkére vall s a tanügynek is maradt munkása, a debreceni tankerületi kir. főigazgatóság tollnoka volt. Lelkiismeretes pontossággal látta el hivatalát. De, ha igaz hűséggel akarjuk alakját megrajzolni, nem szabad elfelednünk, hogy e kiválósága mellett volt neki még egy tulajdonsága, amelyért mindenki ismerte és becsülte s amelyből élete munkájának értéke és magyarázata fakad az a mély és buzgó vallásosság, amely Siimeghy Józsefnek mindenki előtt tiszteletet szerzett. Innen merítette az erőt a hivatás pontos és lelkiismeretes betöltéséhez,innen táplálkozott áldozatkész lelke nagy társadalmi működésének ezernyi ágához. S ha néhány szóval emléke felé fordulunk intézetünk értesítőjének hasábjain, nemcsak morális kötelességből, hanem pedagógiai célzattal is tesszük azt, hogy életét néhány 9