Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1929

Az életben reális szemmel kell thérni és értékelni. Nem szabad lebecsülni más erejét, a versenytárs képességeit, vagy a külföld értékeit, de viszont nem szabad az általánosan elismert nagy értékek iránti túlzó hódolatból eredően a magunkét lekicsinyelnünk. A helyes értékelés megment bennünket az elfogultságtól, már pedig az élet küzdelmeiben az elfogulatlanság az egyik legerősebb fegyver. A mi házunk nekünik nagyon kedves és nem is tudnánk tőle megválni. Ez becsülendő és tiszteletremélló érzéseinkből természetszerűleg következik. Ámde helytelen értékelés lenne, ha a nekünk oly kedves házunk értékét a mi ragaszkodásunk alapján akarnók megállapítani s azt mondanók, hogy az megfizethetetlen. A reális értékelés szerint bizony annyit ér, amennyit adnak érte azok, akiknek egy épen olyan házra van szükségük. Ez az érték viszont az általános gazdasági helyzettől függően egyik évben nagyobb lehet, mint a másikban. Szeretjük fővárosunkat és hányszor halljuk „Budapest a világ legszebb városa, mennyivel különb, mint Bécs". Az igazság az, hogy Budapest tényleg a világ egyik legszebb fekvésű városa, amelynek melegforrásai és ásványvizei rendkívül nagy értékű természeli kincsek, azonban Bécsben évszázadok folyamán mégis csak több műalkotást, kulturális emléket és értéket halmoztak fél. Hányszor halljuk, amint elragadtatással mondják, ,,a mi Balatonunk a legszebb lava a világnak". Az igazság pedig mégis csak az, hogy a comói tónak, vagy a genfi tónak mégis csak vadregényesebb és megragadóbban festői a tája, viszont a Balatonnak fövenyes keleti partja az európai tavak között a legkellemesebb strandfürdők helyévé avatja a mi természeti kincsünket. Ha a helyes és reális értékelés azt mutatja esetleg, hogy a mienk kevésbé értékes, mint a másoké, azért nem szabad elkeserednünk, elkedvetlenednünk, sőt ez a helyes felismerés terelje helyes útra törekvéseinket. Igyekezzünk azt ami a mienkben jó, a lehető legjobban értékesíteni, vagy fejleszteni, hogy a versenyben, amely az élet minden terén folytonos, eredményesen kiizdhessünk. Az életben egyik leggyakrabban felmerülő vita a falusi vagy a városi élet elsőbbsége felett folyik. Mindkettőnek vannak elragadtatott hívei, akik egyik vagy másik mellett, mint az egyedüli igazi életmód mellett törnek lándzsát. ,,A falusi élet az igazi, csak az felel meg az ember természetének" mondja az egyik, „kulutrember csak városban élhet" hirdeti a másik. Az egyik a haladás akadályozójának tartja a falut, a másiik a bűnök tanyáját és forrását látja a városban, különösen a nagyvárosi életben. Az igazság pedig az, hogy a legkulturáltabb ember is nagyon szép és szellemi tartalommal telt életet élhet falun is, visizont a városokban, jlidéken és a fővárosiban egyaránt, elmarladott és kulturálatlan életet él az, aki nem szeret komoly dolgokkal foglalkozni és aki örömét csak az alsóbbrangú időtöltésben találja meg. Igazság azonban az, hogy a mai gazdasági és termelési rendszer mellett falu és város egymásra utaltak és egymásnak nélkülözhetetlen kiegészítői. A falu termel a város számára és a városokban készítik azt, amire a falu népének szüksége van. A jómódú falvak övezte város egészségesen fejlődik és a városok erősödése fokozott lehetőséget nyújt a falvak termelésének értékesítésére.