Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1929

lett?... Vájjon nenx volt hiábavaló a drága magyar vér hullása? Vájjon nem a mások történelmévé lettek, vájjon nem más nezetek fájának gyökereit termékenyítették? Álljunk meg ezekkel a tiz év óta sok hétköznapon ós sok éjszakán fölkisértő gyötrő kérdésekkel, önemésztő kétségekkel ezen a kegyeletes napon. Higyjiik, hogy hétszázezer halott oktalanságból nem halhat, hogy vértanúk ők s megtöretett testüknél, föláldozott életüknél nincsen felsőbbrendű bölcsesség, igazság, jog, emberi szépség. A halhatatlan események voltak nemzetünk fenntartói egy ezredéven át. Ha ma nem látjuk is még, higyjiik el a mi hétszázezernyi hősünknek, hogy nem haltak meg hiába. Mikor a nemzeti vértanúságot ünnepeljük, mindenekelőtt azt a lelkierőt dicsőítjük, amely az anyagi javakon túl ideálokat keres és ideálokban hisz és ideálokért mindent föláldozni tud. — Ezek a hős magyarok minden szenvedés és pusztúlás ellenére küzdöttek és harcoltak, ha győzni nem, de meghalni mindig tudtak a hazáért. Az utolsó lehelletig védelmezték a szent koronát, az apostoli keresztet, a szentjobbot, városainkat, falvainkat, tűzhelyeinket. Vérük ontásával tanúskodtak,, hogy a magyar becsület nem üres fogalom, hogy az eskü szentsége az életnél is becsesebb érték. Azok az anyák, akik legdrágábbjukat vesztették, ne essenek kétségbe: ezek a hősök a legszebb eszményekért haltak meg, és sorsuk a vértanúk sorsa... Legyen ez az emlékmű mindenkor a piarista iskola büszkesége. S Ti kedves magyar Ifjak, akik e mellett az emléktábla mellett diákéletetekben annyiszor elmentek, szenteljetek mindenkor egy hálás gondolatot e dicső hősöknek, kik Nagymagyarország vértanúi lettek. Hangozzék ifelétek az Ö tanításuk : vegyétek komolyan a kötelességteljesítést. Dolgozzatok a hazáért, melyért mi meghalhatunk, érezzétek a nagyközösséget, amely embert az emberhez és annál inkább magyart a magyarhoz fűz, becsüljétek vallástokat, ne feledjétek, hogy nemzetünk pajzsa* fennállásának titka a szent kereszt, hogy nemzeti eszményeink mind a kereszténységből valók. Töltse el lelketeket az ő önzetlen liazafiságuk, az ő tettel is bebizonyított elvük: mindent a hazáért! Legyen a magyar ifjúság hősi kultusza és lelkes hazafisága sötét egünkön a jobb jövőt igérő fényes szivárvány, a dicső hősöknek pedig békés nyugalmat nyújtó tudat, hogy mi élők gondoskodni fogunk arról, hogy ők nem haltak meg hiába. És Ti magyar piarista Atyák, csöndes, szerény tanítói minden hasznosnak, szépnek, nemesnek, Ti őrzői és ápolói a nemzeti öntudatnak, magvetői a faji kultúra kultúrának, Ti, akiknek becsületes, szorgalmas kezébe van letéve a magyar jövő sok szép reménye: legyetek továbbra is fáklyavivői a kötelességteljesítés honalapító erényeinek, legyetek hirdetői a nemzeti egységért folytatandó szent küzdelemnek, legyetek prófétái a boldogabb magyar jövendőnek! Mert hajótörött nemzetünknek ifjúság kell, erős lelkek kellenek; kevesen vagyunk, a magyar maroknyi nép s hazánk mint a népek óceánján csapdosott sziget, ha élni, győzni akarunk és okvetlenül fogunk: közülünk mindegyiknek hősnek, vértanúvá avatott léleknek kell lennie. 27