Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1928

A CSERKÉSZET ÉS AZ IFJÚSÁGI VÖRÖSKERESZT. Cserkészeink elmúlt évi (1927—28) munkája sajnálatos körülmények folytán nem úgy fejeződött be, ahogyan szerették volna. Elmaradt a nyári nagytábor. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a IX. cserkészkerület kötelező közös lánc-táborozást hangoztatott, amelynek elmaradását oly későn adta tudtunkra, hogy akkor már nem kaptunk alkalmas táborhelyet. A mellett bizony anyagilag sem volt valami fényes helyzetünk. Midőn egy távolabbi helyet mégis találtunk, a fiúkat nem terhelhettük, meg nagyösszegű részvételi díjakkal, viszont a csapat sem adhatott nagyobb táborozási segélyeket. A nagytábor elmaradását csak némileg pótolta öt cserké szünk mozgótábora, Deák Ignác segédtiszt vezetésével. Július 7-én indultak el a Mátrába. Vonattal érkeztek a gyönyörű hegyvidék szélére, Gyöngyösre, ahonnan Csonkamagyarország legmagasabb hegyét, a Kékest mászták meg, majd Párádon át Sírokra érkeztek. A siroki váron kívül megtekintették mén Salgó várát is. Különösen hálásan emlékeznek a kisterenyei plébános úrra szíves vendéglátásáért. A tábor 9 napig tartott. Annakidején a napilapok is közölték, hogy Rigában a magyar cserkészek milyen győzedelmesen szerepeltek. Ezt a versenycsapatot a debreceni cser készkerület állította össze és mi örömmel közöljük, hogy gimnáziumunk két cserkésze olt volt a rigai győztesek között. Röviden beszámolunk útjukról. Az öt hetes útból mindössze 10 napot töltöttek a rigai táborban. Csehszlovákián át Krakkóig utaztak, innen pedig Varsóba. A lengyelek kitüntető vendégszeretettel fogadták őket. Varsóból a rigai táborba mentek, amely kemény munkában éversenyzésekben telt el. A táborból az észt és finn rokonokhoz utaztak. Tartu—Tallin—Helsinki—Imatra tó volt útirányuk. Mondanunk sem kell, hogy nagy örömmel fogadták őket. Jellemző, hogy az egyik állomáson éjjel 1 órakor cserkészzenekar várta a magyarokat. Stockholmot, a nagy kereskedővárost is meglátogatták. Itt a cserkészszövetség vendégei A

roltak. Majd hajón Németországba utaztak. További útirányuk Berlin-—Pas>au— Linz. Potsdamban, Németország szentélyében, a német cserkészszövetség' látta vendégül őket. Szent István napjára érkeztek haza, testileg-lelkileg megerősödve, rengeteg ismerettel gyarapodva. Az új iskolai év kezdetén (1928—29.) iijult erővel fogtunk a munkához. Legelső tevékenységünk az új otthon berendezése volt. Régi otthonunkat ugyanis át kellett engednünk egy osztály számára és mi egy emelettel feljebb kaptunk teljesen hasonló helyiséget. Nem szívesen váltunk meg kedves otthonunktól, amelyet már barátságosan berendeztünk. Nehéz munkával és nagy anyagi áldozatokkal azonban az új otthon is kedves, meg hitt helye lett összejöveteleinknek. A nagytakarításon kívül tel jesen a magunk erejéből kifesttettük, feldíszítettük, igazi cser56 készotthonná alakítottuk.