Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1927
I Dr. SCHLOTTER FERENC 1894-1928. érfikora hajnalán vesztettük el. Váratlanul ragadta ki körünkből a halál. Szinte hihetetlen, hogy földi éle tét befejezte az, akit ritka ideális törekvésével, ha tártalan áldozatkészségével, az intézet és annak szegény növendékei iránt minden alkalmat 'megragadó hálás adakozásával egy hosszú emberöltőn át életber szerettünk volna látni. Nehéz, súlyos fájdalom gyötri lelkünket, amikor róla, a kora előtt kidőlt férfiről kell meg Emlékeznünk. Június 25. napja — amelye n a déli órában nemes szíve utolsót' dobbant s Istent s egyházát szerető lelke Teremtőjéhez visszaszállt — intézetünk gyásznapja. Az intézet s annak növendékei iránt még annyi tettre s anyagi áldozatra kész lelket nem láttam, mint elköltözött öreg diáktársunk jó lelkében csodáltain. Nem szóvirággal 'fűzöm körül sírkeresztjét, nem is a holtaknak kijáró — nisi bene —- irányítja tollam, amikor dr. Schlotter Ferencről a szeretet kötelességével megemlékezem, hanem jó szíve, férfias kitartása, önzetlen gondolkodása és áldó zatkészsége az ok, amely róla e pár sort íratja. Álljon itt neve zengjen itt emléke, akinek tiszta szívéből a tanítványi hála annyi adománya folyt a szegény tanulók felsegélyezésére, hogy az utóbbi évek értesítőinek minden jótékonyság és jutalmazásrovata tele volt nevével, a szegénység és szükség enyhítésére szánt dús adakozásával. Szebb emléket jó szívének nem állítha tott az, aki a debreceni piarista diákszövetség megalkotásáná kifejtett férfias munkájával sem keresett más célt, mint azt, hogy az öreg diák fölös filléreivel segítse a fiatalabbat, a jövő nemzedéket. Szegény kis diákjaim, akik az életnek nem terített, úri asztalához kerültetek, akiknek szüleinél fájó gond a neveltetés minden garasa, ti könnyes szemmel kereshetitek karácsonykor jó adakozótokat s éwégi jótevőtöket. Megérdemli az ő sírhantja, hogy rajta hálás kezetek örökzöldet ápoljon, hogy idő előtt elköltözött lelkéért hálálkodó ajkatok folytonos imát rebegjen. Nem beszélt s kritizált, hanem cselekedett. Nem kellett tőle soha kérni, hogy adjon, jó szíve, buzgó lelke vezette 3 Ix I Ípí í r !
